Ismét 108 dollár fölé emelkedett a Brent ára, miközben Szaúd-Arábia egyszerre küzd a Hormuzi-szoros zavarai, a stratégiai Kelet–Nyugat olajvezeték kiesése és a jemeni húszik Báb el-Mandeb körüli előretörése miatt. Rijád az Egyesült Államoktól már közvetlen katonai segítséget kért, és izraeli sajtóértesülések szerint közvetett úton Tel-Avivot is megkereste.
A közel-keleti háború újabb frontjainak megnyílása hétfőn ismét meredeken felfelé lökte az olaj árát. A Brent hordónkénti jegyzése 108 dollár fölé, egy időre 109 dollár közelébe emelkedett, miután egyszerre romlott a helyzet Szaúd-Arábia szárazföldi olajszállításában, a Vörös-tengeren és a Hormuzi-szoros környezetében.
Rijád azért került különösen nehéz helyzetbe, mert azok az alternatív útvonalak is veszélybe kerültek, amelyekkel eddig ki tudta kerülni a háború által érintett térségeket.
Kiesett a Hormuzt megkerülő szaúdi olajút
A legsúlyosabb közvetlen gazdasági probléma a szaúdi Kelet–Nyugat olajvezeték leállása.
Az Arab-félszigetet átszelő vezeték a keleti olajmezőket köti össze a vörös-tengeri Janbu kikötőjével. Stratégiai jelentőségét éppen az adja, hogy segítségével Szaúd-Arábia a Hormuzi-szoros megkerülésével is képes olajat exportálni.
Az elmúlt hónapokban ezen az útvonalon naponta mintegy négymillió hordó olajat, vagyis a világ teljes kínálatának körülbelül négy százalékát szállították Janbu felé. A vezetéket azonban dróntámadás után le kellett állítani. A legfrissebb jelentések szerint a csapást nem a húszik, hanem Irak felől támadó, Iránhoz kötött fegyveres csoportokhoz kapcsolják.
A Reuters által megszólaltatott források szerint a Janbuban tárolt, exportra használható készletek jelenleg mindössze öt-hét napra elegendők. Egyes becslések szerint a vezeték teljes helyreállítása akár öt-hat hetet is igénybe vehet, bár részleges újraindítása korábban is megtörténhet.
Rijád egy ideig egyiptomi tartalékokra is támaszkodhat Ain Szuhna és Szidi Kerír kikötőiben, ezek azonban szintén végesek.
Közben összeomlott a jemeni status quo
Miközben Szaúd-Arábia keleti olajkijárata a Hormuzi-szoros miatt korlátozott, nyugaton a jemeni front változott meg drámaian.
A húszik az elmúlt napokban elfoglalták Mokha kikötővárosát, majd előrenyomultak a Báb el-Mandeb térségében, és stratégiai jelentőségű vörös-tengeri szigeteket is megszereztek. Ezek közé tartozik Perim, vagyis Majjún szigete, amely közvetlenül a szorosban fekszik, valamint a Hanis-szigetcsoport több tagja.
A jemeni kormányerőknek egyes térségekben sikerült kisebb ellentámadásokat indítaniuk, ez azonban egyelőre nem változtat a stratégiai képen: a húszik néhány nap alatt olyan állásokat szereztek meg, amelyekből közvetlenül fenyegethetik a Báb el-Mandeben haladó hajózást.
A harcok közben más frontokon is folytatódnak. A szanaai erők hétfőn az al-Dzsauf sivatagában is szaúdi támogatású csapatösszevonásokat támadtak, saját közlésük szerint veszteségeket okozva.
Rakéták és drónok a Halid király légibázis ellen
A háború ráadásul már nem marad Jemen határain belül.
A húszik hétfőn azt közölték, hogy több tucat ballisztikus rakétával és drónnal támadták meg a Halid király légibázist Hamís Musajt térségében, Szaúd-Arábia délnyugati részén.
Jahja Szarí katonai szóvivő szerint repülőgép-hangárokat, radarrendszereket, kifutópályákat és lőszerraktárakat vettek célba. A húszik jelentős károkról beszéltek, ennek mértékét azonban független források egyelőre nem erősítették meg. Szaúd-Arábiában Hamís Musajt és három másik déli város térségében rövid időre vészjelzést rendeltek el.
A húszik a támadást a Jement ért szaúdi légicsapások megtorlásának nevezték.
A katonai helyzet így egyre kedvezőtlenebb Rijád számára: Szaúd-Arábiának egyszerre kell megvédenie saját déli területeit, támogatnia a visszaszoruló jemeni kormányerőket, és biztosítania a globális jelentőségű energiaszállítási infrastruktúrát.
Bin Szalmán kétszer is Trumpot hívta
A helyzet súlyosságát jelzi, hogy Mohammed bin Szalmán szaúdi koronaherceg már Washington közvetlen katonai beavatkozását is kérte.
Az Axios két amerikai tisztviselőre hivatkozva azt írta, hogy a koronaherceg egyetlen napon belül kétszer telefonált Donald Trumpnak, és amerikai légicsapásokat sürgetett a húszik ellen.
Trump mindkét alkalommal elutasította a közvetlen katonai beavatkozást. Washington ugyanakkor hírszerzési információkat és célpontkijelölési támogatást ígért Szaúd-Arábiának.
Hétfőn már személyesen is magas szintű amerikai–szaúdi egyeztetés zajlott: Brad Cooper admirális, az amerikai Központi Parancsnokság, a CENTCOM parancsnoka Dzsiddában találkozott Mohammed bin Szalmánnal. A hivatalos szaúdi közlés szerint a két fél a kétoldalú kapcsolatokról és a térség legfrissebb fejleményeiről tárgyalt.
Már Izraeltől is segítséget kérne Rijád
Még érzékenyebb fejleményről számolt be az Israel Hayom.
A lap regionális diplomáciai forrásokra hivatkozva azt állította, hogy Szaúd-Arábia közvetett csatornán Izraeltől is hírszerzési és egyéb segítséget kért a húszik ellen, a kapcsolatfelvétel a CENTCOM közvetítésével történhetett. Az értesülést sem Rijád, sem Izrael nem erősítette meg hivatalosan.
Ha azonban a beszámoló helytálló, annak komoly politikai jelentősége lenne.
Szaúd-Arábia és Izrael között továbbra sincs hivatalos diplomáciai kapcsolat, Rijád ráadásul a kapcsolatok normalizációját eddig a palesztin államiság előmozdításához kötötte. A húszik és a Báb el-Mandeb elvesztésének veszélye azonban olyan közös biztonsági érdeket teremthet, amely a háttérben már most együttműködésre kényszeríti a két országot.
Izrael számára különösen fontos a kérdés, mivel a húszi fenyegetés az elmúlt években gyakorlatilag megbénította Eilat kikötőjének forgalmát.
Szaúd-Arábia két szoros közé szorult
Rijád problémája végső soron egy egyszerű földrajzi helyzetből érthető meg.
Kelet felől a szaúdi olaj hagyományos útvonala a Hormuzi-szoros, amely hónapok óta súlyosan korlátozott. Ennek kiváltására szolgált a Kelet–Nyugat vezeték, amely az olajat a Vörös-tengerhez vitte. Most azonban maga a vezeték is kiesett.
A vörös-tengeri kijárat másik végén pedig ott van a Báb el-Mandeb, ahol a húszik olyan katonai pozíciókat szereztek, amelyekből legalábbis fenyegetni tudják a szaúdi hajózást.
Vagyis éppen akkor vált bizonytalanná a Hormuzt megkerülő szárazföldi útvonal, amikor annak vörös-tengeri folytatása is katonai nyomás alá került.
Ez magyarázza azt is, miért reagálnak az energiapiacok ennyire érzékenyen a jemeni harcokra.
Egy katonai siker nem lesz elég
Elméletileg a helyzet gyorsan megváltozhatna. Szaúd-Arábia, az Egyesült Államok vagy akár Izrael jelentős légi fölénnyel rendelkezik, és egy intenzív hadjárat komoly veszteségeket okozhatna a húsziknak.
Az energiapiaci probléma azonban akkor sem szűnne meg azonnal, ha katonailag sikerülne stabilizálni a frontot.
A Kelet–Nyugat vezeték fizikai helyreállítása heteket vehet igénybe. A janbui készletek közben fogynak, a hajózási társaságoknak magasabb biztosítási díjakkal kell számolniuk, a tankerek útvonalai hosszabbodnak, a piac pedig már beárazta annak veszélyét, hogy újabb energiainfrastruktúrát érhet támadás.
Ehhez jön a Hormuzi-szoros bizonytalansága, illetve annak kockázata, hogy egy amerikai, izraeli vagy szaúdi támadás újabb megtorlást vált ki Iránból vagy regionális szövetségeseiből.
A geopolitikai kockázati felár ezért rendszerint sokkal gyorsabban épül be az olaj árába, mint ahogyan eltűnik belőle.
A Brent néhány nap alatt jutott ismét 108–109 dollár közelébe. Ahhoz azonban, hogy tartósan visszaessen, nem feltétlenül elég egy sikeres légicsapás vagy néhány visszafoglalt jemeni település.
A piacnak azt kellene elhinnie, hogy a szaúdi olajvezeték ismét biztonságosan működik, Hormuzon újra kiszámítható a hajózás, és a húszik sem tudják tartósan veszélyeztetni a Báb el-Mandebet.
Ebből jelenleg egyik sem biztos. És éppen ez az, amit a 108 dolláros olajár valójában jelez.
