Több mint 500 millió riál értékben kínál magánbefektetési lehetőségeket Szaúd-Arábia természetes és rehabilitált zöldterületeken. Ökoturisztikai szálláshelyek, méhészetek, faiskolák, gyógynövénytermesztés és kalandturizmus is megjelenhet az érintett térségekben. A program érdekes kísérlet arra, hogy a természetvédelem ne pusztán állami kiadás legyen, hanem gazdaságilag is fenntartható tevékenységgé váljon – és jól illeszkedik az olaj utáni gazdaságot építő Vision 2030 logikájába.
Szaúd-Arábia 103 magánbefektetési lehetőséget nyit meg több mint 45 millió négyzetméternyi, növényzettel borított területen, összesen több mint 500 millió riál – mintegy 133 millió dollár – várható beruházási értékben.
A programot a Nemzeti Növényzetfejlesztési és Elsivatagosodás Elleni Központ indította el, amely szerint a cél egyszerre a természeti területek fenntartható használata és a magánszektor bevonása azok hosszú távú megőrzésébe. A projektek Rijádtól Mekkán és Aszíron át Tabúkig gyakorlatilag az ország valamennyi régióját érintik.
Nem egyszerűen szállodákat építenének
A meghirdetett lehetőségek köre szokatlanul széles. Lehetőség nyílik ökoturisztikai szálláshelyek, kisebb lodge-ok és ökotáborok kialakítására, de szerepelnek a tervek között botanikus kertek, kempingek, túra- és hegyi útvonalak, siklóernyőpályák és más szabadtéri sportokhoz kapcsolódó fejlesztések is.
Más projektek közvetlenebbül kapcsolódnak a természetgazdálkodáshoz: faiskolák, méhészetek, gyógynövény- és aromanövény-termesztés, valamint invazív növényfajok feldolgozása is szerepel a kínálatban. Emellett szezonális rendezvények, piacok, kisebb kereskedelmi egységek és lovas programok is megjelenhetnek.
Vagyis nem arról van szó, hogy az állam egyszerűen átadna természetvédelmi területeket ingatlanfejlesztőknek. A kísérlet lényege éppen az, hogy olyan gazdasági tevékenységeket engedjenek be, amelyek értéke részben abból származik, hogy maga a természeti környezet fennmarad.
Egy méhészetnek szüksége van egészséges növényzetre, egy ökoturisztikai vállalkozásnak vonzó tájra, egy gyógynövénytermesztőnek pedig működő ökoszisztémára. Ha ez valóban működik, a befektetőnek is gazdasági érdeke lesz a természeti tőke megőrzése.
Akár 16 százalékos megtérülést ígérnek
A szaúdi elképzelés éppen azért érdekes, mert nem jótékonyságként tekint a környezetvédelemre. A befektetési szerződések öt és huszonöt év közötti időszakra szólhatnak, a várható hozam egyes projektek esetében elérheti a 16 százalékot, a belső megtérülési ráta pedig a központ számításai szerint akár 17 százalék is lehet.
A 103 projekt összesen mintegy hatezer munkahelyet teremthet, gazdasági hozzájárulásuk pedig meghaladhatja az 1,4 milliárd riált. A modell mögött tehát egy nagyon egyszerű felismerés áll: a környezetvédelem tartósabb lehet, ha nem kizárólag költségvetési támogatástól függ, hanem saját gazdasági értéket is képes teremteni.
Hogyan lesz üzlet a természetből anélkül, hogy tönkretennék?
Ez természetesen a program legkényesebb kérdése. A Nemzeti Növényzetfejlesztési Központ szerint minden beruházás tervét külön jóvá kell hagyni, minimalizálni kell az építési munkálatokat, és a hatóság a teljes beruházási időszakban helyszíni ellenőrzésekkel figyeli majd a környezetvédelmi előírások betartását.
Ez azért kulcsfontosságú, mert az ökoturizmus önmagában még nem feltétlenül környezetbarát.
Ha túl sok szálláshely épül, túl sok látogató érkezik, növekszik a vízfogyasztás, utak szabdalják fel az élőhelyeket vagy túlterhelik a sérülékeny területeket, akkor a természet gazdasági hasznosítása éppen azt az erőforrást pusztíthatja el, amelyből bevételt szeretne termelni.
A modell tehát csak akkor működik, ha a sorrend nem fordul meg: nem a természetvédelmi követelményeket kell a beruházáshoz igazítani, hanem a beruházás méretét a terület ökológiai teherbíró képességéhez. Ebben az értelemben a szaúdi program valójában érdekes gazdaságpolitikai kísérlet.
A háttérben ott van a Vision 2030
A program szorosan illeszkedik Szaúd-Arábia nagy gazdasági átalakítási tervéhez.
A Vision 2030-at 2016-ban indították el azzal az alapvető céllal, hogy csökkentsék az ország gazdaságának olajfüggőségét, új iparágakat építsenek fel, növeljék a magánszektor szerepét és munkahelyeket teremtsenek. A turizmus, a szórakoztatóipar, a bányászat, a technológia, a logisztika és a megújuló energia ezért egyaránt kiemelt ágazattá vált.
A program egyik alapeleme a magántőke bevonása olyan területekre is, amelyek korábban döntően állami feladatnak számítottak. A turizmus ennek különösen látványos része.
Szaúd-Arábia már a tervezettnél korábban elérte az eredetileg 2030-ra kitűzött évi százmillió látogatót, ezért 150 millióra emelte a 2030-as célt. A Vörös-tenger partvidékén, al-Ulában és más térségekben éppen a természeti és kulturális adottságokból próbálnak új turisztikai gazdaságot felépíteni.
A zöldítés sem külön projekt
A környezetvédelem ugyanennek a gazdasági átalakulásnak egy másik ága. A Vision 2030 keretében létrejött a Nemzeti Növényzetfejlesztési és Elsivatagosodás Elleni Központ, megszületett az országos környezetvédelmi stratégia, majd elindult a Saudi Green Initiative is.
Szaúd-Arábia hosszú távon tízmilliárd fa telepítését tervezi, és 2025 végéig hivatalos adatok szerint már több mint 151 millió fát ültettek el, miközben több mint egymillió hektár degradálódott terület rehabilitációját is elvégezték.
Ebből a szempontból a most meghirdetett beruházások a szaúdi zöldpolitika következő logikus kérdésére próbálnak választ adni: mi történjen a helyreállított természeti területekkel, és ki finanszírozza azok fenntartását évtizedeken keresztül?
A természet mint termelőeszköz
A klasszikus természetvédelmi modellben az állam kijelöl egy területet, korlátozza annak használatát, majd közpénzből finanszírozza a fenntartását. A szaúdi modell ehelyett részben azt próbálja elérni, hogy a természetvédelmi funkció maga is gazdasági bevételt termeljen.
Ez nem feltétlenül jelenti a természet privatizációját. A területek állami felügyelet alatt maradnak, miközben a vállalkozó meghatározott feltételekkel használhatja őket. A természet ebben a rendszerben nem az üzlet útjában álló korlát, hanem maga az üzleti modell egyik alapvető termelőeszköze.
És talán ez a 133 millió dolláros program legérdekesebb része.
Szaúd-Arábia nem pusztán zöldebb országot próbál építeni a Vision 2030 keretében. Azt kísérletezi ki, hogy lehet-e olyan piacot teremteni, amelynek szereplői azért keresnek pénzt, mert érdekükben áll megőrizni azt a természeti környezetet, amelyből a bevételük származik.
