Huszonegy hónapja pesszimista a brazil ipar, miközben a világgazdasági bizonytalanság, a magas kamatok, a közel-keleti válság és az Egyesült Államokkal kiéleződött kereskedelmi konfliktus egyaránt terheli az ország gazdaságát. Ebből könnyű lenne arra következtetni, hogy Brazília megérett a politikai fordulatra. Csakhogy az előző két választás tapasztalata és a brazil társadalom mély törésvonalai mást mutatnak.
Újabb figyelmeztető jel érkezett a brazil gazdaságból. A Brazil Iparszövetség, a CNI szeptemberi felmérése szerint az ipari vállalkozói bizalmi index, az ICEI augusztusi 46,3 pontról 44,9 pontra esett, és az 50 pont alatti érték bizony pesszimizmust jelez. Az ipar ezzel huszonegyedik egymást követő hónapja bizalmatlan, ami a CNI szerint a jelenlegi idősor egyik leghosszabb negatív sorozata. Ráadásul nem egyetlen részmutató romlott: a jelenlegi helyzet megítélése és a következő hónapokra vonatkozó várakozások egyaránt gyengültek.
Első pillantásra mindez rossz hír Lula da Silva elnöknek néhány héttel a választás előtt. A brazil ipar szemével nézve csakugyan nehéz azt mondani, hogy minden jó irányba halad. Ám Brazíliában az ipari vállalkozók politikai hangulata és a választók többségének gazdasági tapasztalata korántsem esik egybe szükségszerűen.
Nem csak Lula miatt borúlátó az ipar
A jelenlegi pesszimizmust hiba volna egyszerűen a kormány gazdaságpolitikájára visszavezetni. A brazil gazdaság egy eleve kedvezőtlen nemzetközi környezetben próbál egyensúlyozni.
A brazil jegybank júniusi monetáris jelentése külön kiemelte, hogy a közel-keleti konfliktusok következményei növelték a globális bizonytalanságot, megemelték az energiaárakat, rontották a gazdasági szereplők bizalmát és szigorították a nemzetközi pénzügyi környezetet. A hatás akkor sem tűnik el egyik napról a másikra, ha a katonai feszültség csökken: a kereskedelmi útvonalak, a termelés és a sérült infrastruktúra helyreállítása időt igényel.
Ehhez társul a továbbra is rendkívül szigorú brazil monetáris politika. A jegybank júniusban ugyan 14,25 százalékra mérsékelte az irányadó Selic-kamatot, de ez még mindig komoly féket jelent a hitelfelvételnek és a beruházásoknak. A jegybank maga is a gazdasági aktivitás fokozatos lassulását érzékeli.
Az Egyesült Államokkal kialakult konfliktus újabb bizonytalansági tényező. A Trump-kormányzat új vámtételeinek életbe lépése után ugyan augusztusban az emelkedő árak miatt értékben még nőtt a brazil kivitel az Egyesült Államokba, volumenben viszont 3,1 százalékkal csökkent. Január és augusztus között pedig 13,6 százalékos volt a visszaesés mennyiségben, míg az export értéke 9,7 százalékkal maradt el az egy évvel korábbitól.
Vagyis az ipar rossz hangulatának nagyon is vannak reálgazdasági alapjai. De ebből még nem következik automatikusan az, hogy a brazilok kormányváltásra készülnek.
Bolsonaro győzelmét ünnepelte, Luláétól megijedt az ipar
Az ICEI korábbi választások környéki mozgása meglehetősen látványos politikai mintázatot mutat.
2018 novemberében, közvetlenül Jair Bolsonaro elnökké választása után az ipari bizalmi index egyetlen hónap alatt 9,5 ponttal, 63,2 pontra ugrott, ami akkor nyolcéves csúcsot jelentett. A CNI akkori értékelése nyíltan összekapcsolta a változást a választási eredménnyel: a vállalkozók a választás lezárulta után kedvező reformokat és jobb üzleti környezetet vártak.
Négy évvel később szinte fordított folyamat zajlott le. 2022 szeptemberében, alig néhány héttel az elnökválasztás előtt még 62,8 ponton állt az ICEI, ami 2021 augusztusa óta a legmagasabb érték volt. Októberben 60,2 pontra mérséklődött, novemberben viszont – Lula győzelme után – már 51,7 pontra zuhant. Decemberre 50,8 pont maradt belőle, és mind a 29 vizsgált iparágban romlott a bizalom.
A brazil ipar tehát meglehetősen egyértelmű politikai preferenciát mutatott a két választás környékén. Bolsonaro győzelmét várakozási eufória követte, Lula visszatérését gyors bizalomvesztés.
Csakhogy 2022-ben Lula ettől még megnyerte a választást.
Brazília választási térképe nem ipari térkép
Ennek oka a brazil társadalom szerkezetében keresendő. Egy 2026-ban megjelent brazil politológiai tanulmány a 2018-as és 2022-es választások urnakörzeti adatait elemezve arra jutott, hogy a bolsonarizmus erősebb a magasabb társadalmi státusú és a gazdagabb térségekben élő választók között, míg az ország szegényebb északkeleti régiója, a Nordeste sokkal ellenállóbbnak bizonyult vele szemben. Még a magasabban iskolázott északkeleti körzetekben is jóval nehezebben tudott Bolsonaro többséget szerezni.
A mostani közvélemény-kutatások hasonló képet mutatnak.
A Datafolha szeptemberi felmérésében a legfeljebb két minimálbérből élők között Lula 47–27 százalékra vezetett Flávio Bolsonaro előtt.
A két és öt minimálbér között keresőknél viszont már Flávio állt jobban, 42–31-re, az öt minimálbérnél magasabb jövedelműek között pedig 47–27-re vezetett. A Nordestében Lula előnye 53–25 százalék volt, miközben a déli országrészben és a magasabb jövedelmű rétegekben Bolsonaro fia erősebb. Lula a katolikusok és a nők között vezetett, Flávio Bolsonaro pedig különösen erősnek bizonyult az evangéliumi keresztények és a férfiak körében.
Ez magyarázza azt is, miért veszélyes az ipari bizalmi indexből egyenesen választási eredményt jósolni. Az ICEI elsősorban azt mondja meg, hogyan látja a világot az a társadalmi réteg, amelynek beruházásokról, termelésről, hitelfelvételről és foglalkoztatásról kell döntenie. De egészen más kérdésekkel szembesül az a család, amelynek havi jövedelme egy-két minimálbér körül mozog.
Nem ugyanaz a kérdés a mindenki számára
A brazil társadalom óriási jövedelmi különbségei továbbra is meghatározzák a politikát. Az IBGE adatai szerint 2025-ben az egy főre jutó havi háztartási jövedelem országos átlaga 2316 real volt, de Maranhãóban mindössze 1219, míg a szövetségi körzetben 4538 real. A jövedelmi egyenlőtlenséget mérő Gini-index 0,511 volt.
Ebben a társadalomban az állami újraelosztás tehát nem elméleti kérdés. A Bolsa Família júniusban több mint 19,3 millió háztartást, mintegy ötvenmillió embert ért el, családonként átlagosan közel 678 real támogatással. Innen nézve érthető, miért beszél egészen más nyelvet Lula és Flávio Bolsonaro.
A Flávio Bolsonaro körül formálódó program az állami kiadások visszafogásában, a deregulációban, az adóterhek csökkentésében és a magánszektor beruházásainak felszabadításában látja a növekedés motorját. Gazdasági főtanácsadója, Daniella Marques szeptemberben Javier Milei argentin elnök politikáját nevezte követendő példának, és a költségvetési kiigazítás, az állami apparátus karcsúsítása, valamint számos adó- és szabályozási intézkedés visszavonása mellett érvelt.
Ez logika arra épít, hogy ha a vállalkozásoknak megéri beruházni, termelni és foglalkoztatni, abból nagyobb gazdasági növekedés, több munkahely és végső soron magasabb életszínvonal következhet. Csakhogy egy olyan társadalomban, amelyben több tízmillió ember számára az állami transzferek közvetlenül befolyásolják a családi költségvetést, ez politikailag jóval vékonyabb ígéret, mint amilyennek a vállalkozói rétegek szemszögéből látszik.
A brazil társadalom alsó felének nem az a legfontosabb kérdés, mennyire bízik az ipari vállalkozó a következő hat hónapban, hanem az, hogy a gazdasági növekedésből jut-e valami közvetlenül az ő konyhaasztalára.
Trump segítsége akár vissza is üthet
Ehhez társul egy sajátos külpolitikai tényező is. Donald Trump kormányzatának látványos brazil szerepvállalása nem feltétlenül kedvez annak, akinek Washington segíteni szeretne.
A Datafolha júliusi kutatásában a megkérdezettek 52 százaléka úgy vélte, hogy Trump büntetővámjainak egyik célja Flávio Bolsonaro elnökválasztási kampányának segítése. Mindössze 37 százalék utasította el ezt az értelmezést. Ugyanakkor a választók nem akartak kereskedelmi háborút sem: 74 százalék tárgyalást támogatott a megtorlással szemben.
Ez politikailag kellemetlen helyzetet teremt a brazil jobboldal számára. Az amerikai nyomás gazdaságilag gyengítheti Lula kormányát, miközben politikailag lehetőséget ad neki arra, hogy a nemzeti szuverenitás védelmezőjeként lépjen fel.
Mindazonáltal a verseny nyitott. A két fő jelölt gyakorlatilag fej fej mellett halad: a szeptember közepi Datafolha Lula 46 és Flávio Bolsonaro 44 százalékos második fordulós eredményét mérte, míg a Quaest 42–40-re Fláviót sorolta előrébb – mindkét esetben statisztikai döntetlenről van szó.
Két társadalmi szerződés versenyez
A brazil választást ezért félrevezető lenne egyszerűen Lula és Bolsonaro személyes küzdelmeként vagy bal- és jobboldal hagyományos összecsapásaként szemlélni. Magyarországról nézve pedig különösen, hiszen egészen mást jelent patriótának és szuverenistának lenni Latin-Amerikában, mint az Európai Unióban.
Ildomosabb tehát azt mondani, hogy két eltérő társadalmi szerződés versenyez egymással.
Az egyik abból indul ki, hogy először a termelés, a beruházás és a vállalkozói szféra feltételeit kell javítani, mert ha nő a termelékenység és a gazdaság, annak az eredménye végül lecsorog, és a bérekben, a munkahelyek számában és a fogyasztásban is megjelenik. Ez a logika természetes módon vonzóbb az ipar, a vállalkozók és a magasabb jövedelmű rétegek számára.
A másik meg azt mondja, hogy egy rendkívül egyenlőtlen társadalomban az állam nem várhat arra, hogy a növekedés eredménye magától jusson el lefelé, ezért a kapitalista növekedés feltételeinek fenntartása mellett közvetlen újraelosztásra, szociális programokra és állami fejlesztésekre is szükség van.
Lula számára éppen ez 2026 legnagyobb kihívása: nem elég újra elmondania, hogy ő képviseli a szegényebbeket. Azt is el kell hitetnie, hogy egy háborúkkal, magas energiaárakkal, amerikai vámokkal és drága hitelekkel terhelt világban képes működőképesen irányítani Brazíliát. Meg kell őriznie a vállalatok profittermelő és beruházási képességét anélkül, hogy feladná azt az újraelosztási modellt, amely politikai bázisának jelentős részét hozzá köti.
A jobboldalnak pedig az ellenkező problémával kell megküzdenie. Az ipari vállalkozóknak könnyű elmagyarázni, miért előnyös az alacsonyabb adó, a kisebb állam és a dereguláció. Sokkal nehezebb meggyőzni egy szegény brazil családot arról, hogy mondjon le a számára ma kézzelfogható állami biztonságról, és vesse a bizalmát a piac láthatatlan kezébe.
