Egyetlen nap alatt két olyan dolog történt, amelyek első pillantásra alig kapcsolódnak egymáshoz. Strasbourgban az Európai Parlament vámkedvezményeket szavazott meg az örmény termékek jelentős részének, Jerevánban pedig az alkotmánybíróság megkezdte az amerikai támogatású TRIPP közlekedési projekt vizsgálatát. A valóságban ezek szorosan összefüggenek.
A térképre nézve könnyű megérteni, miért. Örményország nem nagy ország, nincs tengeri kijárata, két határa évtizedeken át lényegében zárva volt, kereskedelmének és biztonságának jelentős része pedig Oroszországtól függött. Ez a kis állam Azerbajdzsán, Törökország, Irán, Grúzia és az orosz érdekszféra találkozásánál fekszik, ráadásul éppen azon a ponton, ahol Közép-Ázsia és a Kaszpi-térség egyik lehetséges új kelet–nyugati útvonala haladhat Európa felé.
Ezért a mai „örmény-kérdés” nemcsak arról szól, merre fordulnának az örmények, hanem arról is, hogy ki fogja ellenőrizni azokat a gazdasági, közlekedési és biztonsági hálózatokat, amelyekhez Örményország csatlakozik.
Brüsszel nemcsak gesztust tett
Az Európai Parlament kedden jóváhagyta az Örményországnak szánt rendkívüli, két évre szóló kereskedelmi kedvezményeket. A szabályozás vámokat függeszt fel az EU-ba irányuló örmény export mintegy 80 százalékánál, köztük számos mezőgazdasági terméknél és italnál. Az Európai Tanács korábban már támogatta a javaslatot.
Ez önmagában sem jelentéktelen. Az ilyen autonóm kereskedelmi könnyítések nem szokványos eszközök egy olyan országgal szemben, amely még csak nem is uniós tagjelölt. Bogdan Zdrojewski európai parlamenti jelentéstevő éppen ezért stratégiai jelzésként is értelmezte a döntést.
Az apropó hivatalosan az, hogy Oroszország májusban és júniusban korlátozásokat vezetett be több örmény termékkel – például brandyvel, borral, ásványvízzel és mezőgazdasági áruval – szemben, és problémák jelentkeztek az oroszországi tranzitban is. Brüsszel ezt gazdasági nyomásgyakorlásként értelmezi, és alternatív piacot akar nyitni az örmény exportőröknek. A valóságban persze a befolyását akarja kiterjeszteni Jerevánra.
Ez azonban még korántsem jelenti azt, hogy az EU holnap kiválthatja Oroszországot.
Az örmény friss zöldség- és gyümölcsexport közel kilenctizede még 2025-ben is Oroszországba ment, miközben az európai értékesítéshez nemcsak vámokat kell lebontani: ott vannak az uniós egészségügyi és minőségi előírások, a tanúsítás, a költségesebb logisztika és egy teljesen új piac kiépítésének problémái is. Brüsszel kinyitotta az ajtót, de ettől az örmény áru még nem teleportálódik Moszkvából Berlinbe.
Oroszország még mindig túl nagy
Vlagyimir Putyin szeptember elején maga emlékeztetett arra, hogy Oroszország részesedése továbbra is körülbelül 30 százalék az örmény külkereskedelemben. Pashinyan pedig augusztusban az Eurázsiai Gazdasági Unió előtt közölte: Örményország 2025-ben mintegy 3,2 milliárd dollárnyi árut exportált az EAEU piacára, és közel ötmilliárd dollárnyit importált onnan.
Vagyis Jereván még mindig mélyen be van ágyazva az orosz gazdasági rendszerben, de Hegyi-Karabah elvesztése óta aktívan keresi az alternatívát.
Örményország 2025-ben törvényt fogadott el az EU-csatlakozási folyamat elindításáról, a miniszterelnök pedig idén augusztusban azt mondta: ennek stratégiai célja „alternatíva létrehozása”. Azt is nyíltan elismerte, hogy az EU- és az EAEU-tagság egyszerre hosszú távon nem lehetséges, ugyanakkor Örményország ma még nem uniós tagjelölt, és sem hivatalos csatlakozási időpontja, sem garanciája nincs.
Ez egyelőre tehát nem válás. Inkább külön kassza nyitása egy egyre rosszabb házasságban.
Washington közben átrajzolná a térképet
Az EU a piacot kínálja. Az Egyesült Államok ennél kézzelfoghatóbb dolgot: utat.
A Trump Route for International Peace and Prosperity, vagyis TRIPP lényege, hogy Dél-Örményországon, Szjunik tartományon keresztül közlekedési kapcsolat jöjjön létre Azerbajdzsán törzsterülete és a hozzá tartozó Nahicseván között. Innen Törökország már közvetlenül elérhető, így a rendszer hosszabb távon a Kaszpi-térséget és Közép-Ázsiát is bekötheti egy Törökország felé vezető kelet–nyugati hálózatba.
A projekt már túl van a politikai jelszavak szintjén: az amerikai–örmény vegyesvállalatban az amerikai fél 74, Örményország 26 százalékot kapna, első körben 49 évre; egy további ötvenéves hosszabbítás esetén az örmény részesedés 49 százalékra emelkedne. A tervek vasutat, közutat, energia- és gázvezetékeket, optikai kábeleket és villamosenergia-infrastruktúrát is magukban foglalhatnak.
Az amerikai–örmény műszaki felmérések a vasúti kapcsolathoz már megkezdődtek Szjunikban. Kedden pedig az örmény alkotmánybíróság megkezdte annak vizsgálatát, hogy a megállapodásból fakadó kötelezettségek összeegyeztethetők-e az alkotmánnyal. A döntés után kerülhet az ügy a parlament elé ratifikációra.
Nem amerikai korridor – de amerikai láb a Kaukázusban
A TRIPP-et főleg orosz, iráni és részben azeri kommentárokban gyakran úgy írják le, mintha Örményország átadná egy idegen hatalomnak Szjunik egy részét. A megállapodás nyilvánosságra hozott szövege ennél árnyaltabb.
A határellenőrzés, vámkezelés, rendészet, migrációs ellenőrzés és állami joghatóság örmény kézben marad, és a jereváni kormány hangsúlyozza, hogy a projekt nem jelent külföldi katonai jelenlétet.
Csakhogy geopolitikai értelemben ettől még óriási változás történik.
Egy amerikai többségű társaság évtizedekre gazdasági és infrastrukturális érdekeltséget kapna azon a földsávon, amelyet Oroszország, Törökország, Azerbajdzsán és Irán egyaránt stratégiai jelentőségűnek tekint.
Washington tehát anélkül szerezhet tartós jelenlétet a Dél-Kaukázusban, hogy katonai támaszpontot építene.
Ez a 21. századi nagyhatalmi politika egyik érdekes új formája: nem feltétlenül katonák jönnek – jöhet helyettük koncesszió, vasút, optikai kábel és fejlesztési társaság.
Ankara és Baku számára kinyílhat a keleti kapu
A projekt legnyilvánvalóbb nyertese Azerbajdzsán lehet, amely közvetlenebb szárazföldi kapcsolatot kapna Nahicsevánnal. De Törökország is jól jár.
Ankara májusban már feloldotta az Örményországgal folytatott kétoldalú kereskedelem egyes korlátozásait, Jereván pedig ezt kifejezetten a normalizációs folyamat újabb állomásaként üdvözölte. A következő logikus lépés az örmény–török szárazföldi határ teljes megnyitása lenne.
Ha ez a TRIPP-pel együtt megvalósul, akkor Törökországon, Nahicseváron, Azerbajdzsánon és a Kaszpi-tengeren keresztül egy összefügg útvonal jöhet létre Közép-Ázsia felé.
Tehát könnyű belátni, hogy Trump békeútja nem annyira az örmény–azeri békéről szól, mint inkább arról, hogy milyen útvonalon fog Eurázsia belseje kereskedni Európával.
És pontosan ezért ideges Irán
Örményország keskeny déli határvidéke Teherán számára stratégiai fontosságú terület. Irán ezen keresztül kapcsolódik a dél-kaukázusi és azon keresztül a grúz, és a fekete-tengeri térséggel.
Teherán ezért évek óta különösen érzékenyen reagál minden olyan „zangezuri korridor” elképzelésre, amely veszélyeztethetné Örményország teljes szuverenitását ezen a területen. Az iráni sajtó a korábbi változatokat egyenesen stratégiai fenyegetésként kezelte.
A TRIPP éppen ezért politikailag zseniális – és veszélyes – konstrukció: formálisan megőrzi az örmény szuverenitást, miközben létrehozza azt a közlekedési kapcsolatot, amelyet Baku és Ankara régóta akar, miközben Irán elszigetelését is lehetővé teheti.
Moszkva számára sem közömbös
Az új fejlemények Moszkvát is élénken foglalkoztatják.
Örményország 2024-ben gyakorlatilag befagyasztotta részvételét az orosz vezetésű Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetében, miután Jereván szerint a szövetség nem nyújtott megfelelő támogatást az Azerbajdzsánnal kialakult válságok idején. Azóta pedig több orosz egység elhagyta az országot. Szeptemberben pedig a gyumri 102. orosz katonai bázis jövőjéről is megnyílt a vita.
Putyin azt mondta, Oroszország akár „holnap” kivonul, ha Jereván ezt kéri. Pashinyan másnap válaszolt: Örményország nem kéri a kivonulást, de nem tekinti létfontosságúnak a bázis jelenlétét, és nem tiltakozna, ha Moszkva maga döntene a távozás mellett.
Örményország alkupozíciót próbál építeni
Innen nézve könnyű félreérteni a helyzetet, és egyszerűen azt mondani, hogy Örményország „kicsúszik Moszkva kezéből”. Pashinyan stratégiája egyelőre inkább arról szól, hogy meg akarja erősíteni Jereván tárgyalási pozícióját minden szóba jöhető féllel szemben.
A cél valószínűleg nem az, hogy az orosz piacot egy az egyben az uniós piacra cseréljék, és könnyelműség lenne a jereváni vezetés részéről, ha elhinné Párizsnak, hogy az EU képes hathatós biztonsági garanciákat nyújtani Örményországnak.
Viszont úgy alakult, hogy az örmények kapósak lettek, és Pashinyan megpróbálja ebből az egyébként nem veszélytelen helyzetből kihozni a legtöbbet.
