Szaúd-Arábia szerint a légvédelem még Mekka légtere előtt lelőtt egy Jemenből érkező drónt, a húszik azonban kategorikusan tagadják, hogy az iszlám szent városát vették volna célba. Az incidens egy minden eddiginél szélesebb eszkaláció része: a jemeni mozgalom szaúdi olajlétesítmények és katonai támaszpontok elleni támadásokról, valamint egy F–15-ös vadászgép lelövéséről számolt be. A konfliktus az augusztusban létrehozott szaúdi–török–pakisztáni szövetség első valódi próbatételévé válhat.
Rijád szerint Mekka előtt állították meg a drónt
A szaúdi vezetésű koalíció közlése szerint kedden este a királyság légvédelme Mekkától délre elfogott és megsemmisített egy, állítólag a húszik által indított drónt, mielőtt az beléphetett volna a szent város korlátozott légterébe. Turki al-Máliki ezredes, a koalíció szóvivője azt mondta: „a két szent mecset és a zarándokok biztonsága vörös vonal”. Mekka térségében kedden a polgári védelem veszélyjelzést is kiadott, amelyet később visszavontak.
A szaúdi álláspont szerint ez már a második kísérlet volt Mekka megtámadására: Rijád egy 2017. július 27-én indított ballisztikus rakétát is a szent város elleni támadásként tart számon. Az esetet szerdán több iszlám és öböl menti szervezet, valamint állam is elítélte. Az Iszlám Együttműködés Szervezete a szent helyek elleni támadást az iszlám értékekkel összeegyeztethetetlennek nevezte, Törökország pedig hivatalosan is szolidaritásáról biztosította Szaúd-Arábiát.
A húszik ugyanakkor egyértelműen tagadják a szaúdi vádat. Jahja Szarí, az Anszár Allah katonai szóvivője azt állította, hogy Jemen részéről nem fenyegetik a muszlim szent helyeket, műveleteik célpontjai szaúdi olajipari és katonai objektumok. A mozgalom a mekkai támadásról szóló állítást propagandának nevezte.
A húszik közben más támadásokat nem tagadnak
A Mekka körüli vita azért különösen érdekes, mert a húszik közben más szaúd-arábiai célpontok elleni csapásokat nyíltan vállalnak. Szerdán azt közölték, hogy ballisztikus rakétákkal és drónokkal támadták az Aramco létesítményeit a vörös-tengeri Janbuban, valamint a Hamís Musait-i légibázist. A húszik tüzekről és jelentős károkról számoltak be, ezt azonban Rijád nem erősítette meg.
A jemeni erők egy még súlyosabb katonai sikert is a magukénak vallanak: közlésük szerint Márib felett saját gyártású föld–levegő rakétával lelőttek egy szaúdi F–15-ös vadászgépet, majd egy szaúdi Wing Loong II felfegyverzett felderítő drónt. A roncsokról videót is közzétettek. Rijád ezeket sem erősítette meg. Azt viszont állítja, hogy a húszik az elmúlt napokban sorozatos rakéta- és dróntámadásokat hajtottak végre szaúdi városok ellen.
Hétfőn 13 civil sérült meg Hamís Musait, Abha és Táif térségében, az előző heti támadásokban pedig több mint hetvenen. A húszik közben azt mondják, hogy a szaúdi légierő egyetlen hét alatt több mint 450 légicsapást hajtott végre Jemen több tartományában.
A tét már nem csak a szaúdi–jemeni határ
A konfliktus súlypontja egyre inkább a Vörös-tenger felé tolódik. A húszik az elmúlt napokban jelentős területeket szereztek Jemen nyugati partvidékén és a Báb el-Mandeb térségében, amelyen keresztül a Vörös-tenger és az Ádeni-öböl hajóforgalma halad. A regionális beszámolók szerint Mokha kikötővárosának és több stratégiai szigetnek az elvesztése komoly aggodalmat váltott ki Rijádban és Izraelben egyaránt.
A helyzet azért különösen érzékeny Szaúd-Arábia számára, mert a Hormuzi-szoros körüli bizonytalanság miatt a királyság számára felértékelődött a kelet–nyugati olajvezeték és a vörös-tengeri Janbu kikötője. Ha a Báb el-Mandeb is tartósan bizonytalanná válna, Rijád egyszerre kerülhetne nyomás alá két stratégiai tengeri kijáratánál, miközben a vezetékrendszere egy napokkal ezelőtti támadásban súlyosan megrongálódott.
Izraeli források szerint Szaúd-Arábia ezért amerikai közvetítéssel izraeli hírszerzési segítséget is kért a húszi erők mozgásának és a Báb el-Mandeb térségének megfigyeléséhez. Az Israel Hayom és a Jerusalem Post diplomáciai forrásokra hivatkozva számolt be CENTCOM közvetítésével zajló egyeztetésekről. Az Al-Monitor ugyanakkor izraeli hírszerzési források alapján arról ír, hogy az izraeli biztonsági vezetés egyelőre nem támogat közvetlen katonai beavatkozást, inkább szélesebb regionális koalíció létrehozását tartaná kívánatosnak.
Jön a Mekkai Védelmi Szövetség első stressztesztje
Mindez különös jelentőséget ad egy mindössze néhány hetes megállapodásnak. Szaúd-Arábia, Törökország és Pakisztán augusztus 7-én éppen Mekkában írta alá a Mekkai Közös Védelmi Megállapodást, amely kimondja: az egyik részes állam elleni fegyveres támadást mindhárom ország elleni támadásnak kell tekinteni. A három ország augusztus végén már megkezdte a szövetség intézményesítését is.
Érthető módon a húszi támadássorozat után most mindenki azt figyeli, hogy mit ér a kollektív védelem elve a gyakorlatban.
Pakisztán már a múlt heti támadások után jelezte, hogy teljesíteni fogja a megállapodásból fakadó kötelezettségeit, Havadzsa Aszif védelmi miniszter konkrétan azt mondta: a Szaúd-Arábia elleni agresszió akár működésbe is hozhatja a paktumot. Ugyanakkor Iszlámábád hangsúlyozta, hogy közvetlen katonai beavatkozásról egyelőre nincs döntés.
A mekkai incidens után Sehbaz Sarif pakisztáni miniszterelnök ismét teljes szolidaritásáról biztosította Rijádot, és méltatta a szaúdi légvédelem fellépését, egyúttal azonban „maximális önmérsékletre” és tárgyalásokra szólította fel a konfliktus valamennyi szereplőjét.
Még beszédesebb, hogy Ahmed Sarif Saudri altábornagy, a pakisztáni hadsereg szóvivője éppen szerdán, az Al Arabiya English műsorában hangsúlyozta: a Mekkai Védelmi Szövetség „kollektív elrettentést” szolgáló, kizárólag védekező konstrukció, amelynek nincsenek támadó vagy regionális terjeszkedési céljai. Arra a kérdésre azonban, hogy egy szövetségest ért támadás esetén pontosan milyen katonai segítséget nyújtana Pakisztán, azt válaszolta: az ilyen operatív részletek nem nyilvánosak, azok végrehajtásáról a három állam dönt.
A kérdés most az, hogy hol húzódik a küszöb
A húszik tehát egy sajátos helyzetet teremtettek. A Mekka elleni támadást tagadják, miközben szaúdi katonai és energetikai célpontok támadását vállalják, Rijád viszont a szent város felé tartó drónt olyan vörös vonalként kezeli, amelynek politikai jelentősége messze meghaladja egy szokványos katonai incidensét.
Eközben Pakisztán és Törökország már világossá tette, hogy politikailag Szaúd-Arábia mellett áll, de egyelőre egyikük sem mutatja jelét annak, hogy közvetlenül be akarna lépni a jemeni háborúba. Ez az új szövetség számára kulcsfontosságú precedenst teremthet: most derülhet ki, hogy az „egyikünk elleni támadás mindannyiunk elleni támadás” formula elsősorban politikai elrettentést, közös lég- és rakétavédelmet, hírszerzési együttműködést vagy adott esetben tényleges kollektív katonai fellépést jelent-e.
Washington eközben szintén igyekszik távol tartani magát egy újabb nyílt jemeni hadjárattól. JD Vance amerikai alelnök már elismerte, hogy az Egyesült Államok közvetlenül kommunikál a húszikkal, míg az Anszár Allah egyik vezető diplomatája azt mondta az Al-Monitornak, hogy a mozgalom nem akarja lezárni a Vörös-tengert és nyitott a tárgyalásokra.
