A Hormuzi-szorosban az elmúlt hét volt a legsúlyosabb a tankerincidensek szempontjából az amerikai–iráni háború február végi kezdete óta, Teherán pedig újabb hajózási útvonalak lezárását helyezte kilátásba. Szaúd-Arábia közben egyre nagyobb mennyiséget terel a Hormuzt megkerülő kelet–nyugati vezetéken a Vörös-tenger felé – egy másik, szintén háborús térségbe.
Rekordszámú incidens Hormuznál
Szeptember 28. és október 5. között legalább 12 incidens történt olaj-, LNG- és LPG-tankerekkel a Hormuzi-szoros térségében, ami a legmagasabb heti szám a február 28-án kezdődött háború óta.
A Reutersnek nyilatkozó tengeri biztonsági források az incidensek közé sorolták a tényleges és megkísérelt támadásokat, valamint a drónos megfigyelést, a hajók követését és a Forradalmi Gárda rádiós felszólításait is. Az amerikai haditengerészet vezette Joint Maritime Information Center szerint mindez azt mutatja, hogy Irán továbbra is nyomást akar gyakorolni a stratégiai hajózási útvonalakon. Az ENSZ Nemzetközi Tengerészeti Szervezete ugyanarra a hétre kilenc esetet erősített meg.
Az egyik legsúlyosabb incidensben az On Peace panamai zászló alatt közlekedő olajtankert ismeretlen lövedék találta el. India külügyminisztériuma szerint a támadásban 12 tengerész sérült meg.
A számok azért különösen érdekesek, mert közben az Öbölből induló export részben helyreállt. Szeptemberben a régió – Irán nélküli – olajáramlása már elérte a háború előtti szint több mint 81 százalékát, a nyersolaj- és kondenzátumexport pedig 91 százalékig kapaszkodott vissza.
A forgalom tehát nem azért tér vissza, mert Hormuz biztonságosabb lett, hanem annak ellenére, hogy veszélyesebb.
Irán nem feltétlenül lezárni akarja a szorost
A helyzetet tovább élezte Mohammadreza Nakdi, az Iráni Forradalmi Gárda parancsnokának tanácsadója, aki bejelentette, hogy Teherán hamarosan lezárhat bizonyos, általa „illegálisnak” tekintett hajózási útvonalakat a Hormuzi-szorosban.
Nakdi elsősorban az Omán partjaihoz közelebb fekvő átjárókról beszélt, amelyeken szerinte kisebb hajók olajat juttatnak el nagyobb tankerekhez, megkerülve az iráni ellenőrzést. Egyúttal azt állította, hogy Irán ellenőrzése alatt tartja a szorost, és ezen addig nem kíván változtatni, amíg Teherán követelései nem teljesülnek.
Ez arra utal, hogy Irán stratégiája nem feltétlenül Hormuz teljes lezárása.
A teljes blokád az iráni gazdaságot és Teherán regionális partnereit is súlyosan érintené. Ehelyett a jelenlegi mintázat inkább szabályozott bizonytalanságot mutat: a kereskedelmi forgalom egy része haladhat tovább, miközben a katonai fenyegetés, az ellenőrzés és az időszakos támadások folyamatosan magas kockázati prémiumot tartanak fenn.
Ennek ára már most látszik. A Hormuzon áthaladó tankerforgalom biztosítása és fuvarozása drasztikusan megdrágult, egyes hajózási útvonalakon pedig a napi tankerfuvardíjak meghaladják az egymillió dollárt.
Szaúd-Arábia kelet–nyugati menekülőútja
Szaúd-Arábia eközben gyorsított ütemben használja a Hormuzt megkerülő East–West Pipeline-t, amely a királyság keleti olajmezőit a Vörös-tenger parti Janbu kikötőjével köti össze.
Abdulaziz bin Szalmán energiaügyi miniszter szerint a vezetéken kedden már napi 5,8 millió hordó olaj áramlott. Rijád jelenleg körülbelül napi négymillió hordó exportot terel át ezen az útvonalon – ez önmagában a világ olajkínálatának mintegy négy százaléka.
A vezeték azért vált stratégiai fontosságúvá, mert lehetővé teszi, hogy a szaúdi olaj egyáltalán ne haladjon át Hormuzon.
Csakhogy maga ez az alternatív útvonal sem sebezhetetlen. Szeptemberben dróntámadások miatt ideiglenesen le kellett állítani a vezetéket és a janbui rakodást. Szaúd-Arábia az akciókért iraki milíciákat tett felelőssé.
Hormuz után Báb el-Mandeb következik
A stratégiai kép ezért meglehetősen kellemetlen Rijád számára. A keleti olajmezőkről induló export egyik útvonala Hormuzon keresztül jut ki az Indiai-óceánra. A másik a kelet–nyugati vezetéken Janbu felé halad, ahonnan a Vörös-tengeren keresztül folytatja útját. Csakhogy a Vörös-tenger déli kijárata a Báb el-Mandeb-szoros, ahol közben a szaúdi támogatású jemeni erők és a húszik között ismét súlyos harcok folynak.
Az elmúlt hetek adatai egy különös képet mutatnak. A Közel-Keletről induló nyersolaj mennyisége emelkedik, miközben a szállítási rendszer egyre drágábbá és összetettebbé válik.
A Hormuzon tehát részben helyreállt a forgalom, de magas biztosítási és fuvarköltségek mellett; Szaúd-Arábia alternatív vezetéke működik, de már erről is bebizonyosodott, hogy nem sebezhetetlen; a vörös-tengeri kijáratnál pedig továbbra is magas a háborús kockázat.
A közel-keleti energiaexport így két stratégiai szűkület között próbál utat találni: ha Hormuz kockázatossá válik, Janbu és Báb el-Mandeb felértékelődik – de ha a jemeni konfliktus tovább eszkalálódik, a kerülőút maga is szűk keresztmetszetté válhat.
