Október 22-én útnak indulhat az első orosz dízelszállítmány az Egyesült Államokba. Moszkva számára azonban a kedvező világpiaci árak és az új exportlehetőségek mellett komoly problémát jelent a tengeri szállítás rendkívüli megdrágulása, amely jelentősen csökkentheti az orosz olajexport jövedelmezőségét.
Megkezdődhetnek az amerikai szállítások
Alekszandr Novak orosz miniszterelnök-helyettes szerdán bejelentette, hogy a tervek szerint október 22-én elindul az első, mintegy 40 ezer tonna dízel szállítására alkalmas tartályhajó az Egyesült Államok felé. A szállítmány indulását egyelőre nem erősítették meg független források, és a szerződés aláírása is a véglegesítés szakaszában tart.
Az október 9-i Trump–Putyin-megállapodás értelmében Oroszország első körben több mint 300 ezer tonna dízelt szállíthat az amerikai és a világpiacra, novemberben további 500 ezer tonnát, majd egymillió tonnára növelheti a szállításokat.
Az orosz export előtt az amerikai szankciók részleges enyhítése nyitotta meg az utat, miközben Washington az iráni háború miatt kialakult üzemanyaghiányt és a magas árakat igyekszik mérsékelni.
Novak szerint Oroszország csak fokozatosan tudja helyreállítani korábbi exportkapacitását, mivel az ukrán támadások és a belföldi ellátási problémák az orosz finomítóipart is megterhelték.
Rekordot döntöttek a tengeri fuvardíjak
Miközben új piac nyílik az orosz üzemanyag előtt, a nyersolaj tengeri szállítása soha nem látott költségekkel jár.
Az Argus adatai szerint az orosz olaj indiai és kínai kikötőkbe történő szállításának költsége egyes útvonalakon már hordónként 27–48 dollárra emelkedett, ami a 2023 júniusában kezdődött adatgyűjtés óta a legmagasabb szint.
A drágulás hátterében a fekete-tengeri hajózás növekvő biztonsági kockázatai, a magasabb biztosítási díjak, a tartályhajók szűkös kínálata és az üzemanyagköltségek emelkedése áll.
A költségnövekedéssel párhuzamosan az ázsiai finomítók kereslete is gyengült. Ennek következtében az orosz Urals kőolaj árengedménye a Brenthez képest a balti kikötőkben hordónként 25,3 dollárra, Novorosszijszkban pedig 28,85 dollárra nőtt.
Vagyis az orosz exportőrök egyszerre kénytelenek jelentős árengedményeket biztosítani és rekordösszegeket fizetni a tengeri szállításért.
A politikai nyitás és a gazdasági korlátok
Az októberi adatok alapján a tengeri olajexport mennyisége is csökkent. A novorosszijszki szállítások 17,5 százalékkal, a balti kikötőkből induló szállítások pedig több mint 20 százalékkal maradtak el a szeptember azonos időszakában mért szinttől.
A magas világpiaci olaj- és üzemanyagárak ugyanakkor továbbra is jelentős bevételeket biztosíthatnak az orosz energiaszektornak.
Moszkva számára ezért különösen fontossá válhat az amerikai piac részleges újranyitása, amely a bevételi lehetőségeken túl politikai jelentőséggel is bír: azt mutatja, hogy Washington bizonyos területeken az ukrajnai háború folytatódása ellenére is hajlandó gazdasági együttműködésre Oroszországgal.
Az amerikai dízelüzlet és az ázsiai olajexport költségei azonban nem vethetők össze közvetlenül, mivel eltérő termékekről és szállítási útvonalakról van szó.
A két fejlemény mégis ugyanarra a problémára világít rá: az orosz energiahordozók iránti nemzetközi kereslet önmagában nem elegendő, ha a szállítási költségek és a geopolitikai kockázatok egyre nagyobb részt emésztenek fel az exportbevételekből.
