Újabb diplomáciai konfliktus bontakozott ki Lengyelország és Ukrajna között a második világháborús történelmi emlékezet miatt, miközben a két ország gazdasági érdekei is egyre több ponton ütköznek. A feszültség különösen figyelemre méltó annak fényében, hogy Magyarország ezen a héten ismét megakadályozta az ukrán uniós csatlakozási tárgyalások továbbvitelét. A lengyel és a magyar álláspont között pedig nemcsak politikai, hanem kézzelfogható gazdasági érdekazonosság is kirajzolódik.
Újabb történelmi vita Varsó és Kijev között
A lengyel–ukrán kapcsolatokban október 20-án keletkezett újabb feszültség, miután a lvivi területi tanács úgy döntött, hogy 2027-et az Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA), annak egykori parancsnoka, Roman Suhevics, valamint az Ukrán Nacionalisták Szervezetéhez (OUN) kötődő Oleh Olzsics emlékének szenteli.
A döntés heves tiltakozást váltott ki Lengyelországban, mivel az UPA felelős a volhíniai és kelet-galíciai lengyel lakosság ellen 1943–1945 között elkövetett tömeggyilkosságokért, amelyeket a lengyel állam népirtásnak minősít.
Donald Tusk lengyel miniszterelnök egyenesen Ukrajna saját érdekeivel ellentétes lépésnek nevezte a döntést, hangsúlyozva, hogy az ilyen kezdeményezések megnehezítik a lengyel–ukrán együttműködés fenntartását.
Az ukrán külügyminisztérium elhatárolódott a regionális testület kezdeményezésétől, a lengyel külügyminiszter pedig kezdeményezte az előterjesztő lengyelországi beutazásának megtiltását.
A lengyel diplomácia később arról számolt be, hogy Kijev ígéretet tett a vitatott határozat végrehajtásának megakadályozására.
A gazdasági érdekellentétek ennél is mélyebbek
A történelmi viták azonban csak a felszínt képezik. Lengyelország és Ukrajna között évek óta komoly érdekellentétek húzódnak az agrárkereskedelem és a közúti áruszállítás területén.
Az ukrán gabona, kukorica és más mezőgazdasági termékek megjelenése a lengyel piacon korábban tömeges gazdatüntetésekhez és határblokádokhoz vezetett. A lengyel termelők attól tartanak, hogy az alacsonyabb előállítási költségekkel dolgozó ukrán versenytársaik veszélyeztetik megélhetésüket.
Hasonló konfliktus alakult ki a közúti fuvarozásban, miután az Európai Unió könnyítéseket vezetett be az ukrán szállítmányozók számára.
Az ukrán EU-csatlakozás ezt a konfliktust új szintre emelné. Egy ekkora mezőgazdasági termelő belépése alapvetően átalakíthatná az uniós agrártámogatások elosztását és a belső piaci verseny feltételeit.
Varsó ezért támogatja ugyan Ukrajna európai integrációját, de ragaszkodik saját mezőgazdasági termelőinek védelméhez és az uniós szabályok teljes körű alkalmazásához.
Magyarország ismét megakasztotta a csatlakozási folyamatot
Ebben a helyzetben különösen érdekes az október 20-i brüsszeli fejlemény.
Magyarország az uniós bővítési munkacsoport ülésén nem járult hozzá az ukrán csatlakozási tárgyalások utolsó két fejezetcsoportjának megnyitását előkészítő eljárási lépéshez.
A két érintett terület közül az egyik a környezetvédelmet, az energetikát és a közlekedést, a másik pedig a mezőgazdaságot, a halászatot, a kohéziós politikát és a költségvetési kérdéseket foglalja magában.
A lépés azért is figyelemre méltó, mert Budapest október 13-án, az ukrajnai magyar kisebbség oktatási jogainak bővítését követően, még hozzájárult két másik fejezetcsoport megnyitásához.
A mostani magyar kifogás indokait egyelőre nem hozták nyilvánosságra.
Az ukrán sajtó ugyanakkor arról számolt be, hogy Lengyelország külön módosításokat szeretne elérni az ötödik, mezőgazdaságot is érintő fejezetcsoport uniós tárgyalási álláspontjában.
Közös magyar–lengyel érdekek a háttérben?
A két ország mezőgazdasága hasonló kihívásokkal szembesülne Ukrajna belépése esetén, és mindkét kormány fontosnak tartja a közös agrárpolitika forrásainak védelmét.
Az érdekazonosságnak intézményes előzménye is van: október 6-án a visegrádi országok agrárminiszterei kibővített együttműködés keretében közös állásfoglalást fogadtak el az uniós agrárpolitika jövőjéről és a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok elleni fellépésről.
Ez felveti annak a lehetőségét, hogy a mostani magyar vétót Varsóval egyeztették, vagyis hogy Budapest vállalta a „rossz zsaru” szerepét.
A két ország álláspontja ezzel együtt rávilágít arra a problémára, hogy Ukrajna uniós csatlakozása nemcsak külpolitikai és biztonsági kérdés, hanem a jelenlegi tagállamok gazdasági érdekeinek és az uniós források elosztásának kérdése is.
Miközben Kijev politikai támogatást vár európai szomszédaitól, a lengyel és a magyar kormány egyaránt biztosítékokat kívánhat arra, hogy az integráció nem saját gazdálkodóik és vállalkozásaik rovására valósul meg.
