Kamal Gaballa, az egyiptomi Al-Ahram publicistája szerint egyre nagyobb a bizonytalanság a Trump-féle „Amerika az első” doktrína jövője körül Kelet-Ázsiában, különösen Szöul, Tokió és Tajpej esetében. Gaballa cikkében azt írja, hogy a térségben biztonságpolitikai zavar, újraszámolt szövetségi viszonyok és egyfajta geopolitikai újraigazodás figyelhető meg.
Dél-Korea különösen kiszolgáltatottnak érzi magát – állítja az újságíró –, amit szerinte a helyi sajtó is visszatükröz. A Korea Times például úgy fogalmazott, hogy Trump kiszámíthatatlan szövetséges, és hajlamos elfordulni azoktól, akik nem szolgálják közvetlenül az amerikai érdekeket. A Hankook Ilbo és más lapok szerint a Trump-adminisztráció a világot vámokkal és katonai nyomással próbálja uralni, miközben a Koreai-félsziget denuklearizálása már nem prioritás Washington számára.
Ellentétes hatás
Gaballa szerint a dél-koreai szakértők is egyre inkább az amerikai védelmi garanciák korlátozott megbízhatóságára figyelmeztetnek. A Koreai Védelmi Elemzőintézet munkatársa, Do Dzsin Ho például a Kínával és Oroszországgal való kiegyensúlyozottabb kapcsolatépítést, illetve a regionális együttműködés fokozását javasolta Szöul számára.
A Szöuli Egyetem egyik professzora, Lim Jun Cshol attól tart, hogy Trump akár ismét kivonási fenyegetéssel élhet az amerikai csapatokkal kapcsolatban, hogy ezzel kedvezzen Észak-Koreának. Lim szerint a belpolitikai megosztottság és a vezetés gyengesége tovább rontja Dél-Korea tárgyalási pozícióit.
A szerző kiemeli, hogy a dél-koreai kormány is érzékeli a feszültséget, amit jól jeleznek a miniszterelnöki hivatalból kiszivárgott nyilatkozatok. A megbízott elnök, Cshe Szang Muk úgy fogalmazott: „Trump ‘Amerika az első’ politikájának nyilai immár Dél-Koreára irányulnak.”
A feszültségek új szintre lépését jelezheti – állítja Gaballa –, hogy amerikai belbiztonsági források szerint a Trump-adminisztráció Dél-Koreát az atomenergia-szabályozás szempontjából „érzékeny országként” kívánja besorolni, egy listára helyezve olyan államokkal, mint Oroszország, Kína vagy Észak-Korea. Ez korlátozhatja a dél-koreai kutatók részvételét amerikai atomenergetikai kutatásokban.
Szöul háttérbe szorulhat?
Gaballa idézi Dzsin Dzse Szung professzort is, aki arra figyelmeztetett: ha az USA kapcsolatai javulnak Oroszországgal, és Moszkva közvetítő szerephez jut az amerikai–észak-koreai párbeszédben, Dél-Korea akár ki is szorulhat a folyamatból. Az amerikai ideiglenes nagykövet ugyan tagadta, hogy Szöul megkerülhető lenne, de Gaballa szerint az aggodalom ettől még nagyon is valós.
A szerző Ukrajna volt külügyminiszterét, Dmitro Kulebát is idézi, aki szerint „Amerika épp most rombolja le azt a világrendet, amit korábban ő maga vezetett, és nekünk meg kell tanulnunk ebben élni.”
Tajvani nyugtalanság
Gaballa rámutat: nemcsak Dél-Koreában, hanem Japánban és Tajvanon is nő a bizonytalanság. A korábbi amerikai kijelentések, miszerint Japán egyoldalúan részesül a védelmi szövetség előnyeiből, feszültségeket szültek. Bár Tokió megerősítette Washington elkötelezettségét a szövetség mellett, Japán törvényeket hozott a kollektív önvédelem gyakorlásának kiszélesítésére, jelezve, hogy a biztonságpolitikai önállóság felé mozdulna.
Tajvannal kapcsolatban Gaballa megjegyzi: Trump nem adott egyértelmű választ arra, hogy az Egyesült Államok katonai beavatkozással védené-e meg Tajvant, ami újabb bizonytalanságot szült a térségben. A Axios hírportál szerint ez a stratégiai homály egyre nagyobb aggodalmat vált ki az indo-csendes-óceáni térség amerikai szövetségeseiben.
Gaballa értékelése szerint Trump elnöksége alatt a kelet-ázsiai amerikai szövetségek meggyengülhetnek, és az „Amerika az első” logika mentén a bizalom és kiszámíthatóság rovására egyre inkább az üzleti logika, a taktikai előnyök kerülnek előtérbe. Ez pedig a térség biztonságát is megrendítheti.
