Jü Miao-csie, a Liao-ning Egyetem rektora és a Nemzetközi Közgazdasági Társaság tagja interjút adott a kínai Guancha hírportálnak, amelyben Kína külkereskedelmi helyzetét, az Egyesült Államokkal folytatott gazdasági versengést, a „új háromfélék” exportját és a kínai vállalatok nemzetközi terjeszkedését elemezte. A közgazdász szerint 2025-ben a kínai külkereskedelemben „válságban is van lehetőség„, és hosszabb távon Kína versenyelőnyben van.
Kína hosszú távon előnyben
Jü Miao-csie szerint 2024-ben Kína külkereskedelme kiemelkedő teljesítményt nyújtott, és a 2025-ös kilátások ellenére is kedvezőek. „A Trump-adminisztráció várható protekcionista intézkedései komoly kihívást jelentenek majd, de nem fogják alapjaiban megingatni a kínai exportot” – mondta. Az amerikai tarifák mellett más akadályokat is említett, mint például az Egyesült Államok által Mexikóval szemben bevezetett szigorúbb vámellenőrzéseket, amelyek a Kínából érkező, mexikói üzemeken keresztül exportált termékeket érintik.
A megoldás az exportpiacok diverzifikálása – hangsúlyozta a rektor. Kína növelni kívánja kivitelét az orosz, BRICS-, OECD- és délkelet-ázsiai országok felé. Emellett fontosnak tartja a köztes termékek importjának bővítését, amely szerinte csökkenti a költségeket és növeli a hatékonyságot.
Négy tényező dönti el a versenyt
Jü Miao-csie szerint Kína és az USA gazdasági versengésének kimenetelét négy fő tényező határozza meg, és mindegyikben Kína hosszú távon előnyben van:
- Egy egységes, belső piac kialakítása
- Teljes ellátási lánc megléte
- Széleskörű tehetségtartalék és oktatási fejlesztés
- A kormányzati döntések végrehajtásának hatékonysága
„Az USA ipara kiüresedett, míg Kína megtartotta az ipari kapacitásait. Amerikában a politika széttöredezett, nálunk viszont hatékonyan működik a központi és helyi kormányzat együttműködése” – fogalmazott.
Kiemelte, hogy Kína továbbra is a globalizáció híve, míg az Egyesült Államok az „America First” politikájával elszigetelődést választott. Kína a gazdasági nyitottság és a win-win együttműködés zászlóvivőjeként jelenik meg a világban.
Új háromfélék és a „túltermelési vád”
A közgazdász szerint a nyugati országok által felhozott „túltermelési vád” az elektromos autókra, napelemekre és lítium akkumulátorokra – az úgynevezett „új háromfélékre” – nem állja meg a helyét. „Nem kínálati többlet van, hanem keresleti gyengeség” – mondta, hozzátéve, hogy a nyugati kormányok protekcionista válaszként 90–100%-os vámokat vetnek ki ezekre a termékekre, ezzel valójában a saját fogyasztóiknak ártanak.
Kiemelte: Kína zöld exportja már a globális forgalom 14%-át adja, szemben az ország teljes exportjának 11%-os részarányával. Az elektromos autók iránti kereslet pedig egyre nő, különösen az energiaárak által sújtott Európában.
„Kína a zöld ipar élére állt”
A rektor szerint Kína sikerének kulcsa, hogy a technológiai áttöréseket nem követi, hanem vezeti. A nyugati világ sokáig lebecsülte az elektromos járművek jelentőségét, míg Kína időben ismerte fel a lehetőséget, és „kanyarban előzött”. A technológiai beruházások, kutatás-fejlesztés, munkaerő és méretgazdaságosság előnyei ma már globális vezető szerepet biztosítanak a kínai gyártóknak.
„Ki kell menni, be kell lépni, fel kell kapaszkodni”
A vállalatok nemzetközi terjeszkedésével kapcsolatban Jü Miao-csie úgy látja: a külföldi jelenlét elengedhetetlen, de csak felkészült cégeknek való. A sikeres nemzetközi terjeszkedés három fő célja:
- olcsó munkaerő (pl. Etiópia)
- nyersanyag (pl. Kongó, Ausztrália)
- új piacok
A cégeknek viszont társadalmi felelősséget is kell vállalniuk. „Ne az legyen a kép, hogy a kínai vállalat csak pénzt visz el. Építsenek iskolát, támogassanak helyi közösségeket” – fogalmazott.
Kína nyitással válaszol a bezárkózásra
Az amerikai védekezési politikákkal szemben Jü a „nagy nyitás stratégiáját” javasolja, amelynek három szintje van:
- Nagyobb volumen – szolgáltatáskereskedelem, e-kereskedelem
- Szélesebb spektrum – zöld export, digitális kereskedelem
- Mélyebb integráció – intézményi nyitás, szabályozási együttműködés
Példaként említette a Hajnan szabadkereskedelmi övezet gyakorlatát, amely modell lehet más térségek számára is.
Szolgáltatási külkereskedelem: kihasználatlan lehetőségek
A szolgáltatásexport terén Kína komoly lemaradásban van az Egyesült Államokhoz képest, és hosszú ideje negatív szaldót mutat. Ennek okait Jü részben az alacsony színvonalú „szoft infrastruktúrában” látja.
„A világ nem ismeri fel Kína rejtett turisztikai kincseit” – jegyezte meg. Példaként említette a Liao-ning tartományban található gyönyörű vízbarlangot, amely még Kínán belül is alig ismert. Hangsúlyozta: a kulturális akadályok lebontása és a többnyelvű szolgáltatások fejlesztése kulcskérdés.
Az oktatási szolgáltatásoknál is egyensúlytalanság tapasztalható: 30 ezer kínai hallgató tanul az USA-ban, de alig több mint 800 amerikai hallgató érkezik Kínába.
Mit tehet a kormány?
Az állam szerepét Jü platformépítőként és hídként látja. A kormány nyújthat nyelvi és kulturális felkészítést, míg az állami bankok hitelezéssel segíthetik a kezdeti lépéseket. „Az első lökés a legnehezebb – aztán már megy magától” – jegyezte meg.
Miért változott meg az északkeleti régió megítélése?
A korábban elterjedt „a befektetés nem jut túl a Sanghaj-kuanon” szemléletet mára alapvetően megváltoztatta az üzleti környezet javulása. Liao-ning példája alapján a rektor elmondta: a politikai kultúra átalakulása, a korrupció visszaszorítása és a transzparencia mára valódi változásokat hozott.
„Ma Liao-ningban egy ügyintézésnél az a normális, hogy nem kell kapcsolat, és nem kérnek cserébe semmit” – fogalmazott. Hozzátette: a digitális felügyeleti rendszerek, az adatalapú kormányzás és a példamutató tartományi vezetés (Hao Peng és Li Le-cseng) voltak a fordulat kulcstényezői.
Tudományos ambíciók, társadalmi felelősség
Jü külön kiemelte, hogy a Liao-ning Egyetem gazdasági kara nemzetközi szinten is jegyzetté vált, és olyan neves professzorokat sikerült megnyerniük, mint Hu Jung-taj vagy Russell Cooper. A cél: az első Nobel-díjas kínai közgazdász egyetemi hátterének biztosítása.
A bölcsészet nem luxus, hanem alap
A közgazdász nem ért egyet a „bölcsészkarok hanyatlásáról” szóló narratívával. „A történelem nem haszontalan – a történelem megtanít gondolkodni” – mondta. Azt javasolta, hogy a bölcsészkaroknak valós társadalmi problémákkal kell foglalkozniuk, és szorosabban kapcsolódniuk kell a régiók fejlődési igényeihez.
Végül hozzátette: „A filozófiai és társadalomtudományok a tudományok gyöngyszemei. Minél fejlettebb egy társadalom, annál nagyobb szüksége van rájuk.”
