Április 12-én, szombaton hosszú szünet után először tartanak egyeztetést Irán és az Egyesült Államok képviselői Ománban – számolt be Adlan Margojev, a MGIMO Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének kutatója. Az amerikai delegációt vezető Steve Witkoff közvetlen tárgyalásokat szorgalmazott, míg iráni kollégája, Abbász Arakcsi ragaszkodott a közvetítői formához.
Margójev szerint az iráni elutasítás mögött mélyebb okok húzódnak meg, mint pusztán politikai gesztusok. „Teherán a közvetlen tárgyalások elkerülésével nem akar legitimációt adni az amerikai álláspontnak” – írja a szerző, utalva Donald Trump 2018-as egyoldalú döntésére, amikor Washington kilépett az iráni atomalkuból.
A Hászan és Huszein történet
Ali Hámenei, Irán legfőbb vallási vezetője korábban is a diplomáciai megoldásokat részesítette előnyben – emlékeztet Margojev. Ennek magyarázatául gyakran hivatkozott az iszlám történetének két kulcsfigurájára, Mohamed próféta unokáira: Hászánra és Huszeinre.
Hászán a békét választotta, amikor ellenfele, Muávija túlerőben volt. Elfogadta őt kalifának, azzal a feltétellel, hogy hatalma nem öröklődik fiára, Jazídra. Muávija megszegte ezt, Hászánt valószínűleg megmérgezték – de döntésével megóvta követőit.
Huszein ezzel szemben nem ismerte el Jazídot, és kis létszámú követőivel harcba indult ellene. Útjukat elzárták, vízhez sem jutottak, mégis kitartottak – mindannyian meghaltak. Az iráni síiták máig gyászszertartásokkal emlékeznek meg erről az áldozatról.
„Bár Huszein sorsa hősiesebbnek tűnik, Hámenei a politikai döntéseiben inkább Hászán példáját idézi” – írja Margójev. Így volt ez 2013-ban is, amikor Irán 34 év után először egyezett bele közvetett tárgyalásokba az Egyesült Államokkal, majd 2020-ban, amikor Joe Biden elismerte: Trump kilépése hiba volt.
Ultimátum vagy blöff?
2024 márciusában Trump újabb üzenetet küldött Hámeneinek: „Vagy új feltételekkel egyezünk meg, vagy rosszabb lesz nektek”. A ajatollah egyelőre nem jelezte, melyik irányt választja – tárgyalást vagy eszkalációt. Miközben az iráni külügyminiszter készül az ománi egyeztetésre, a hadsereg már az esetleges kudarcra is felkészül.
Közös nevező nélkül
Margojev szerint a megegyezés esélye kicsi. Irán nem hajlandó lemondani az urándúsításról, rakétaprogramjáról vagy regionális politikájáról. Az Egyesült Államok pedig olyan feltételeket szab, amelyeket Teherán ultimátumnak tart.
„Bármilyen reménytelennek is tűnnek ezek a tárgyalások, már az elején visszautasítani őket az eszkaláció választása lenne” – figyelmeztet a szerző. Szerinte ennek senki nem látná hasznát, és csak tovább növelné a feszültséget a Közel-Keleten és azon túl is.
