Az Egyesült Államok vámháborús politikája újra felborzolta a nemzetközi energiapiacot, de ezúttal a legnagyobb vesztes nem Kína, hanem maga az amerikai olajipar lehet. A „Felszabadulás napjaként” beharangozott vámoffenzíva után ugyan jött egy 90 napos moratórium, de az olajpiac csak pillanatokra nyugodott meg – az árak ismét esni kezdtek, amint világossá vált, hogy a Peking elleni gazdasági háború folytatódik.
Felszabadulás napja: sokk a palaolajnak
Trump áprilisi bejelentése – amelynek során drasztikus vámokat helyezett kilátásba a világ legtöbb kereskedelmi partnere felé – azonnali bizonytalanságot keltett az olajpiacon. A West Texas Intermediate (WTI) nyersolaj ára kevesebb mint egy hét alatt 12%-ot esett, és ezzel sok amerikai palaolaj-termelő már a veszteségzónába csúszott.
A Palaolaj Liga egyik vezetője szerint „ez egy 2020-as déjà vu” – a COVID-időszakra utalva, amikor az árzuhanás és a túltermelés együtt söpörte el a kisebb szereplőket.
Rövid fellélegzés, gyors kijózanodás
Trump a piacok pánikreakciója után meglepetésszerűen bejelentette a vámok 90 napos felfüggesztését, amit sokan a „rugalmas tárgyalási szándék” jelének vettek. Az árak rövid időre emelkedtek is: a WTI 63 dollárig kapaszkodott vissza.
De az öröm nem tartott sokáig. A Fehér Ház közölte, hogy a Kínára kivetett vámok összessége immár 145%-ot tesz ki, mire Peking is reagált: 84%-os pótvámot vetett ki amerikai termékekre. Ez újabb keresletcsökkenési félelmeket szült, és az árak ismét esni kezdtek.
Öngól: Trump egyszerre akar olcsó olajat és termelést
Trump stratégiája látszólagos paradoxont takar: egyszerre akar alacsony olajárakat és bővülő hazai termelést. Csakhogy az amerikai palaolaj-ipar költség- és árérzékeny – ha az ár 60 dollár alá esik, a profitabilitás megszűnik.
A szektor szereplői sorra nyilatkoznak aggodalommal:
- Dráguló fúrás, miközben az olajár nem nő – ez „brutális kombináció”.
- Elhalasztott beruházások, leállított kutak.
- Tőzsdei eladások: a legrosszabbul teljesítő S&P 500-as cégek fele az energiaiparból jött.
A Diamondback Energy elnöke nyíltan kérdezte az energiaminisztertől: „Van egyáltalán terv?”
Kína választhat mást: Irán és Venezuela jöhet szóba
Kína – amely a világ legnagyobb olajimportőre – nem biztos, hogy hajlandó lesz amerikai nyersolajat ilyen feltételek mellett vásárolni. Ehelyett könnyen dönthet úgy, hogy fokozza az importot olyan országokból, mint:
- Irán, amely régóta kínál kedvezményes olajat, és nem tart az amerikai szankcióktól.
- Venezuela, amely nyitott minden olajüzletre, amely valuta- vagy technológiabevitelt hoz.
Ezek az országok azonnal profitálnának a kínai keresletnövekedésből – és megerősödnének Washington szankciós nyomásával szemben.
Az OPEC+ is lecsaphat az alkalomra
Az OPEC+ – különösen Szaúd-Arábia és Oroszország – nagy figyelemmel követi az amerikai palaolaj gyengülését. A májusra bejelentett napi 411 ezer hordós termelésnövelés már jelezte: készen állnak betölteni a keletkező űrt.
A kínai-amerikai feszültség, a vámháború és a termelési bizonytalanságok miatt az amerikai pozíció az olajpiacon gyengül, amit a geopolitikai versenytársak egyre nyíltabban használnak ki.
Zárás: amikor az olajpolitika saját magát falja fel
A Fehér Ház vámstratégiája nemcsak külső gazdasági háborút – hanem belső ipari konfliktust is szült. A politikai döntéseknek egyre közvetlenebb és fájóbb következményei vannak az amerikai termelőszektorra, amely tavaly még lelkesen támogatta Donald Trumpot. A piac azonban a stabilitást szereti, és éppen ez az, amit most elvettek tőle.
