Újabb feszültségforrássá válhat az Égei-tenger térsége, miután Recep Tayyip Erdoğan török elnök Igazság és Fejlődés Pártja olyan törvényjavaslatot készít elő, amely egyoldalúan határozná meg Törökország tengeri joghatósági övezeteit a Fekete-, az Égei- és a Földközi-tengeren.
Athén revizionizmustól tart
Görögországban attól tartanak, hogy a készülő törvény lényegében jogi formába öntené a török „Kék Haza”, vagyis Mavi Vatan doktrínát. Athén szerint ez nem egyszerű közigazgatási vagy tengeri szabályozás lenne, hanem olyan lépés, amely megkérdőjelezi a görög szigetekhez kapcsolódó tengeri jogokat.
Nikosz Dendiasz görög védelmi miniszter figyelmeztette Ankarát, hogy ne folytasson revizionista politikát az Égei-tengeren. Mint fogalmazott, a görög szigetek pontosan azokkal a jogokkal rendelkeznek, amelyeket az ENSZ tengerjogi egyezménye biztosít számukra. Szerinte az Égei-tenger lehetne a barátság és az együttélés terepe is, de csak akkor, ha minden fél elfogadja a nemzetközi jog szabályait.
A török javaslat ezzel szemben egységes jogi keretet teremtene Törökország tengeri érdekeinek védelmére. Az Égei-tengeren hat tengeri mérföldes, a Fekete-tengeren és a Földközi-tenger keleti medencéjében pedig tizenkét mérföldes övezetet rögzítene. A török elnök emellett különleges státuszú tengeri övezeteket is kijelölhetne például halászati, környezetvédelmi vagy más célokra.
A Kék Haza törvényi formát kaphat
A „Kék Haza” doktrína egy török haditengerészeti és geopolitikai koncepció, amely szerint Törökországnak kiterjedt szuverén jogai vannak a Fekete-, az Égei- és a Földközi-tengeren. A doktrína hívei mintegy 462 ezer négyzetkilométernyi tengeri térségre tekintenek török érdekövezetként, beleértve azokat a területeket is, amelyek földgáz-, olaj- vagy halászati szempontból fontosak lehetnek.
Törökország nem ratifikálta az ENSZ 1982-es tengerjogi egyezményét, és nem fogadja el azt az értelmezést, amely szerint a görög szigetek teljes jogú kontinentális talapzattal és kizárólagos gazdasági övezettel rendelkeznek. Ankara ehelyett az „igazságosság” elvére hivatkozik, és azt állítja, hogy a görög szigetek nem zárhatják el Törökországot a környező tengerektől.
A koncepciót a török kormánypárt támogatja, de bizonyos formában az ellenzéki Köztársasági Néppárt is elfogadja. A különbség inkább a módszerben van: az ellenzék óvatosabb megközelítést sürget, miközben a kormányzati oldal a tengeri nagyhatalmi szerep egyik alapjaként kezeli a doktrínát.
A vita a tankönyvekben is megjelent
A konfliktus mélységét mutatja, hogy Törökországban a Kék Haza doktrína már az oktatásban is helyet kapott. A török kilencedikes diákok földrajzórán tanulnak Törökország földrajzi helyzetének stratégiai jelentőségéről, a tizedikesek pedig arról, miért nem részese Ankara az ENSZ tengerjogi egyezményének.
A tananyagban a török álláspont szerint „jogos küzdelemként” jelenik meg az Égei-tengeren és a Földközi-tenger keleti részén zajló vita. Ez különösen érzékenyen érinti Görögországot, mert Athén szerint Ankara már nemcsak diplomáciai vagy katonai szinten, hanem nemzedéki szemléletformálásként is beépíti saját tengeri igényeit a török közgondolkodásba.
A török parlament elé a javaslatot várhatóan május 30. után terjesztik be, amikor véget érnek a Kurban-bajramhoz kapcsolódó ünnepségek.
Incidensek az Égei-tengeren
A görög–török viszonyt tovább terheli, hogy az elmúlt hónapokban több tengeri incidens is történt. A múlt héten egy török rakétás naszád megközelítette a panamai zászló alatt közlekedő Ocean Link kábelfektető hajót, amely Asztipálea és Kosz görög szigetek között dolgozott.
A török fél azt állította, hogy a hajó török joghatóság alá tartozó területen működik, ezért nem Athéntól, hanem Ankarától kellett volna engedélyt kérnie. A helyzetet végül a görög Adrias fregatt közbelépése oldotta meg, amely rádión jelezte, hogy a hajó Görögország szerint nem török joghatósági területen dolgozik.
Görög tisztviselők szerint ez már a negyedik hasonló eset volt 2026 eleje óta. Athén úgy látja, hogy Ankara fokozatosan próbálja érvényesíteni azt az álláspontot, amely szerint az Égei-tenger keleti felén végzett tengeri tevékenységekhez török jóváhagyás szükséges.
Fegyverkezés és új biztonsági egyensúly
A jogi vita katonai dimenziót is kap. Görögország közben erősíti védelmi együttműködését Izraellel az „Égei Pajzs” projekt keretében. A megállapodás többek között a 2,8 milliárd eurós Akhilleusz Pajzsa többszintű légvédelmi rendszer beszerzését, 36 PULS rakéta-sorozatvető megvásárlását és a görög légvédelmi rendszerek izraeli technológiákkal való integrációját tartalmazza.
Dendiasz korábban úgy fogalmazott, hogy Görögország „szárazföldről zárná le az Égei-tengert”. Ez a megfogalmazás jól jelzi, hogy Athén nem csupán jogi vitaként, hanem stratégiai biztonsági kihívásként értelmezi Ankara lépéseit.
A görög PASOK európai parlamenti képviselői már arra kérték az Európai Bizottságot, hogy tegyen konkrét lépéseket a török törvényjavaslat elfogadásának megakadályozására, mivel az szerintük közvetlenül érinti Görögország és Ciprus szuverén jogait.
Két NATO-szövetséges kerülhet szembe egymással
Az Izvesztyijának nyilatkozó Alina Szbitnyeva orosz politológus szerint Törökország évek óta következetesen erősíti jelenlétét a Földközi-tengeren és az Égei-tengeren. Úgy véli, Ankara a készülő törvénnyel saját nemzeti jogrendjében próbálja alátámasztani azokat az igényeket, amelyeket a nemzetközi jog szintjén nehezebben tudna érvényesíteni.
A szakértő szerint a dokumentum elfogadása önmagában nem változtatná meg a valós helyzetet, hiszen Törökország eddig is sajátjának tekintette a vitatott tengeri térségek jelentős részét. A törvény ugyanakkor újabb hivatkozási alapot teremthet Ankara számára.
A helyzet különösen kényes, mert Görögország és Törökország egyaránt NATO-tag, miközben Görögország az Európai Unió tagállama is, Törökország pedig évtizedek óta sikertelenül próbál közelebb kerülni az uniós tagsághoz. Egy nyílt görög–török konfliktus ezért sem a NATO-nak, sem az EU-nak, sem a térség országainak nem érdeke.
A török törvényjavaslat így nem feltétlenül indít el azonnali válságot, de újabb jogi és politikai gyújtópontot hozhat létre az Égei-tengeren. Egy olyan térségben, ahol a térképek, a hadihajók, az energiahordozók és a nemzeti emlékezet egyszerre formálják a politikát, már egy technikai jellegűnek tűnő jogszabály is komoly eszkalációs kockázattá válhat.
