Nem titok, hogy Azerbajdzsán éppen úgy kulcsszerepet játszik abban az amerikai-török stratégiai tervben, amelynek célja az Egyesült Államok hegemóniáját elutasító országok (Kína, Oroszország, Irán) bekerítése Közép-Ázsián keresztül, mint az energiakészletekért folytatott harcban.
Ezt az a stratégiai jelentőség is tükrözi, amelyről Zbigniew Brzezinski egyértelműen írt A nagy sakktábla: Amerika világelsősége és geostratégiai feladatai című könyvében. Ebben így fogalmaz: „Bár Azerbajdzsán területe kicsi és lakossága viszonylag alacsony, hatalmas energiahordozó-készlete miatt geopolitikailag kulcsfontosságú. Olyan, mint egy palack dugója, amely a Kaszpi-tenger és Közép-Ázsia energiahordozó-készleteit zárja magába. Ha Azerbajdzsán teljes mértékben Moszkva irányítása alá kerülne, ezek a készletek elveszítenék értéküket.”
„Egy független Azerbajdzsán, amely Nyugat felé exportálja energiáját olyan olajvezetékeken keresztül, amelyek nem orosz ellenőrzés alatt álló területeken haladnak át, kulcsfontosságú összeköttetést biztosít a fejlett, energiafogyasztó gazdaságok és a közép-ázsiai energiahordozó-gazdag országok között.”
Az Egyesült Államok korábbi nemzetbiztonsági tanácsadójának szavai jelentős mértékben megmagyarázzák Irán nyugtalanságát a Zangezuri-korridor sorsával kapcsolatban. Azerbajdzsán és Törökország ugyanis elkötelezettek a projekt megvalósítása mellett, míg Oroszország egy különös lelkesedést mutatott a kaukázusi gazdasági és közlekedési kapcsolatok blokádjának feloldása iránt. Moszkva úgy véli, hogy ha sikerül ellenőrzése alá vonnia a térség tranzitútvonalait, az lehetőséget adna számára, hogy irányítsa Azerbajdzsánból Törökországon keresztül Európába irányuló energiakereskedelmet, így pedig fontos ütőkártyához juthatna a rá kiszabott szankciókkal szemben – emlékezteti olvasóit Ahmed Szabri Szaid Ali történész-kutató. Az alábbiakban az ő elemzését adjuk közre magyarul.
Mi is az a Zangezur-korridor (Szjunik-folyosó)?
Ez egy török-azerbajdzsáni projekt, amely szárazföldi összeköttetést kíván létrehozni Azerbajdzsán és az autonóm Nahicseván Köztársaság között. Nahicseván rövid, mindössze 8 kilométeres határszakaszon kapcsolódik Törökországhoz délen, így a-korridor az örmény-iráni határ mentén húzódna.
Bár a 2020-as azeri-örmény tűzszüneti megállapodás nem tartalmazott kifejezett utalást a korridorra, Ilham Alijev azeri elnök 2021-ben felvetette az ötletet. Ezt követően Törökország is nyíltan támogatta a projektet, miután a háromoldalú tárgyalások során Örményország hajlandóságot mutatott a szovjet kori vasúthálózat helyreállítására, amely Nahicsevánt összekötné Azerbajdzsánnal. Örményország azonban végül határozottan elutasította a korridor ötletét. Nikol Pasinján örmény miniszterelnök kijelentette, hogy országának területén nem fog átvezetni egy Azerbajdzsánt kiszolgáló-korridor. Azerbajdzsán válasza erre az volt, hogy több katonai támadást indított Örményország ellen, hogy kikényszerítse a korridor megnyitását – Ilham Alijev ugyanis többször is figyelmeztetett: ha Örményország nem egyezik bele a korridor létrehozásába, Azerbajdzsán erővel fogja azt megszerezni.
A projekt gazdasági előnyei és a politikai megosztottság
A projekt számos gazdasági előnnyel járhat. Talán a legfontosabb, hogy egy új szárazföldi útvonalat biztosítana a Kaukázus és Közép-Ázsia, valamint Törökország és Európa között. Ez különösen fontos az Európai Unió és Kína közötti kereskedelem szempontjából, amely 2019-ben elérte az 560 milliárd eurós forgalmat. Emellett a korridor elősegítené a Törökország és Kína közötti kereskedelmet is, amely ugyancsak jelentős, 2019-ben 210 milliárd euróra rúgott.
Ebből kifolyólag Törökország már megkezdte a Kars–Nahicseván vasútvonal kiépítését, amely előkészítené a Zangezuri-korridor létrejöttét. Másrészt a projekt lehetőséget teremt az Oroszország, Azerbajdzsán, Örményország, Törökország és Irán közötti vasúti hálózatok bővítésére is.
Bár a projekt gazdasági előnyei sok ország számára vonzóak, Törökország és Azerbajdzsán politikai céljai miatt több érintett fél, köztük Oroszország és Kína, megosztott álláspontot képvisel. Ők ugyanis figyelembe veszik Irán aggodalmait, még akkor is, ha alapvetően nem ellenzik a korridor létrejöttét.
Ami Azerbajdzsánt illeti, számára az egyik legnagyobb előny a logisztikai szerepének megerősítése a Kelet és Nyugat közötti kereskedelemben. Emellett Azerbajdzsán és Törökország célja, hogy a korridor létrejötte után 15 milliárd dollárra növeljék a kétoldalú kereskedelmet. Ezt segíti a két ország között aláírt preferenciális kereskedelmi megállapodás is, amely harminc azeri termék számára biztosít kedvezményeket a török piacon.
Azonban a projekt túlmutat a puszta gazdasági előnyökön. Azerbajdzsán és Törökország ugyanis egy szélesebb geopolitikai stratégiát követnek: céljuk a török nyelvű országok összekapcsolása, vagyis Közép-Ázsia államainak az integrálása. Ez a terv a NATO és az Egyesült Államok támogatását is élvezi.
Azerbajdzsán terjeszkedési ambíciói
Azerbajdzsánnal kapcsolatban felmerül egy másik probléma is: az ország újra terjeszkedési politikát kezdett követni. Ez a törekvés már az elhunyt azeri elnök, Abulfaz Elcsibej idején megkezdődött, aki liberális nézeteket vallott és Törökország-barát politikát folytatott. Azerbajdzsán célja a „Nagy-Azerbajdzsán” megteremtése, amely elképzeléseik szerint Örményországot és Irán jelentős részét is magában foglalná – utóbbi területén mintegy 20 millió azeri él. Ha Azerbajdzsánnak sikerülne ezt a tervet (a Zangezur-korridort – a ford.) megvalósítania, megerősödött helyzete lehetőséget adna arra, hogy később napirendre tűzze a „Nagy-Azerbajdzsán” kérdését.
Törökország céljai és az iráni befolyás elleni küzdelem
Törökország egyik fő célja, hogy szárazföldi kapcsolatot hozzon létre a türk nyelvű közép-ázsiai országokkal, amelyek összesített GDP-je meghaladja az 1000 milliárd dollárt. Azonban ennél fontosabb stratégiai szándék is meghúzódik a projekt mögött: Irán befolyásának visszaszorítása a térségben.
Ezt a folyamatot Törökország már 2009 októberében megkezdte a Türk Államok Szervezetének megalapításával. Ha Azerbajdzsán sikeresen ellenőrzése alá vonná ezt a korridort, amely az iráni-örmény határ mentén helyezkedik el, akkor elvágná Iránt a Kaukázustól és Európától, és az útvonal teljes mértékben török ellenőrzés alá kerülne. Ez pedig komoly fenyegetést jelentene Irán kereskedelmi és energiaszállítási útvonalaira, valamint politikai egységére.
Törökország tisztában van Azerbajdzsán fontosságával NATO által támogatott stratégiájában, ezért igyekszik megerősíteni kapcsolatait az azeriekkel a közös türk identitás hangsúlyozásával. Ezzel igyekszik ellensúlyozni Irán kulturális és vallási kötődését Azerbajdzsánhoz – mindkét országban az iszlám tizenkettes sía ága az uralkodó vallás. Nem véletlen, hogy a „Nagy-Azerbajdzsán” projekt kifejezetten Irán ellen irányul, célja pedig, hogy elválassza Azerbajdzsánt az iráni befolyástól.
Oroszország kettős stratégiája
Az orosz politikai élet bizonyos körei úgy vélik, hogy a Zangezur-korridor létrehozása növelné az orosz befolyását a Kaukázusban. Ez ugyanis Moszkvának lehetőséget biztosítana az Azerbajdzsánból Törökországon keresztül Európába irányuló energiaszállítások szabályozására. Egyes orosz döntéshozók abban is bíznak, hogy ha sikerül elérni, hogy a projekt orosz biztonsági felügyelet alá kerüljön, akkor hosszú távon befolyásolhatják az azeri és török törekvéseket.
Mindazonáltal világossá vált, hogy Törökország, Azerbajdzsán és még Örményország is igyekszik háttérbe szorítani az orosz szerepvállalást a projektben. Azerbajdzsán célja az, hogy teljes ellenőrzést szerezzen a korridor felett, ami csökkentette Moszkva lelkesedését a terv támogatására. Ez a magyarázat arra, hogy Irán eddig sikeresen meg tudta akadályozni a korridor megnyitását.
Miért támogatják az amerikaiak és a Nyugat a török projektet?
Az Egyesült Államok több stratégiai célt kíván elérni a török kezdeményezések támogatásával a térségben.
- Irán bekerítése és befolyásának gyengítése – Az USA számára kiemelten fontos Irán befolyásának visszaszorítása. Törökország NATO-tagállam, míg Azerbajdzsán a Nyugat egyik szoros partnere, így az amerikai stratégia számára ideális eszközök lehetnek az iráni befolyás elleni harcban.
- A Nyugatot elutasító hatalmak (Oroszország, Kína, Irán) gyengítése – Az Egyesült Államok igyekszik felerősíteni az etnikai és vallási feszültségeket ezekben az országokban. A török egységesítő retorika – amely a nacionalizmust és az iszlamista irányzatokat ötvözi – komoly problémákat okozhat a Nyugatnak ellenálló hatalmak számára.
- Oroszország: Az országban 13 millió török nyelven beszélő kisebbség él, és egyes amerikai stratégák úgy vélik, hogy a török egységesítési törekvések destabilizálhatják az orosz belpolitikát.
- Kína: Az országban körülbelül 14 millió török nyelvet beszélő kisebbség él, főként az ujgurok a Hszincsiang tartományban. A török-kínai kapcsolatok már 2019-ben válságba kerültek, amikor Törökország nyilvánosan bírálta Kínát az ujgurokkal szembeni elnyomás miatt.
- Irán: Az ország lakosságának egyharmadát teszik ki a török nyelvű népcsoportok, beleértve az azerieket, türkméneket és kaskájokat.
- Azeri modell népszerűsítése – Az Egyesült Államok célja, hogy Azerbajdzsánt egyfajta modellként állítsa be a síita világ számára. Azerbajdzsán egy túlnyomórészt síita muszlimok lakta ország, amely világi berendezkedésű és erős nyugati kapcsolatokkal rendelkezik, beleértve ebbe Izraelt is.
Az Egyesült Államok ezen stratégiával azt próbálja elérni, hogy visszaszorítsa Irán iszlamista forradalmi modelljének befolyását a síita közösségek körében. Az a cél, hogy a síita közösségek egy olyan alternatívát lássanak Azerbajdzsánban, amely megfelel az amerikai érdekeknek és képviselőiknek a Közel-Keleten és Közép-Ázsiában.
Irán álláspontja
Bár Irán aggódik Azerbajdzsán politikai irányvonala, valamint az azeriek kapcsolatai miatt Izraellel és a NATO-val, az iráni vezetés tisztában van azzal, hogy a történelmi és vallási kötelékek miatt nincs lehetőség egy közvetlen konfliktusra Azerbajdzsánnal. Ezért Teherán arra törekszik, hogy megerősítse kapcsolatait a perzsa nyelvű közép-ázsiai országokkal, elsősorban Afganisztánnal és Tádzsikisztánnal. E két ország földrajzi akadályt képez a török projekt útjában.
Az elmúlt időszakban felerősödtek az iráni-azeri diplomáciai találkozók, amelyek jelzik, hogy mindkét fél el kívánja kerülni a konfliktus további mélyülését. Ugyanakkor Irán minden lehetséges eszközt bevet annak érdekében, hogy befolyásolja Azerbajdzsán politikáját és viselkedését.
E tekintetben Irán, amely jelentős befolyással rendelkezik az azeri síita vallási közösségek körében, komoly nyomást gyakorolhat Azerbajdzsánra annak érdekében, hogy elválassza azt az Egyesült Államok által támogatott török projektektől. Ezt a stratégiát az utóbbi fejlemények is elősegítik.
Az Irán által támogatott alternatív útvonalak
2023 októberében Irán sikeresen meggyőzte Azerbajdzsánt, hogy csatlakozzon az Arasz-folyosó kezdeményezéshez. A két ország megállapodott egy új közlekedési hálózat létrehozásáról, amely gyorsforgalmi utakat és vasútvonalakat foglal magában. Az Arasz-folyosó összekötné Azerbajdzsán Zangilán tartományát az iráni Kelet-Azerbajdzsán tartománnyal, ezáltal lehetővé tenné az azeriek számára, hogy Iránon keresztül érjék el Nahicsevánt.
Ezzel párhuzamosan Irán aktívan népszerűsíti a Nemzetközi Észak-Déli Közlekedési-korridort (INSTC), amely egy nagyszabású infrastrukturális projekt. A korridor összeköti az indiai-óceáni indiai kikötőket Oroszország nagyvárosaival, áthaladva Iránon és Azerbajdzsánon. A legfontosabb fejlesztések közé tartozik egy új vasútvonal építése az iráni Rast és az azeri Asztara között. Az útvonal végpontja a balti-tengeri orosz kikötőváros, Szentpétervár, ahonnan Fehéroroszország, Finnország, Lettország és Észtország felé vezet tovább.
Ha Iránnak sikerül elérnie, hogy Azerbajdzsán aktívan együttműködjön ebben a projektben, az komoly csapást mérne Törökország befolyására Azerbajdzsánban. Egyben újraélesztené az Azerbajdzsán és Irán közötti történelmi és vallási kapcsolatokat.
A Zangezuri-korridor jövője
Bár Azerbajdzsán nem mond le a Zangezur-korridor megszerzéséről, ennek elérésére irányuló törekvései várhatóan mérséklődnek. Ennek egyik oka Örményország egyre szorosabb együttműködése az Egyesült Államokkal. Nikol Pasinján 2018-as hatalomra kerülése óta Örményország egyre inkább az amerikai érdekszférába került. 2024 januárjában Jereván stratégiai együttműködési megállapodást írt alá Washingtonnal az energia, védelem és biztonság területén.
Ezt megelőzően az Egyesült Államok és az Európai Unió összesen 65 millió dollárnyi segélyt biztosított Örményország számára. Ez a fejlemény arra késztetheti Azerbajdzsánt, hogy újragondolja geopolitikai stratégiáját, és véletlenül se provokálja tovább a nyugati hatalmakat.
Azerbajdzsán, a geopolitikai sakktábla kulcsszereplője
Zbigniew Brzezinski szavaival élve, Azerbajdzsán a dugó a palackban, amely magában tartja a Kaszpi-tenger és Közép-Ázsia energiahordozó-készleteit. Ezért a török stratégia szempontjából kulcsfontosságú szereplő.
Az Egyesült Államok számára elfogadhatatlan lenne, hogy Azerbajdzsán orosz befolyás alá kerüljön, ugyanakkor az iráni kontroll sem megengedhető. Ha Iránnak sikerül csökkentenie Törökország befolyását Azerbajdzsánban és szorosabbra fűznie kapcsolatát a bakui vezetéssel, az a török stratégiai terveket teljesen ellehetetlenítheti.
Ha pedig Törökország elveszíti a Közép-Ázsiával való közvetlen kapcsolatát, akkor az Ankara által vezetett geopolitikai projekt – amely a Kelet-Mediterráneumtól a Vörös-tengerig és az Indiai-óceánig terjedne – gyakorlatilag kivitelezhetetlenné válik.
Következtetés
A Zangezur-korridor nem csupán egy közlekedési projekt, hanem egy olyan geopolitikai küzdelem része, amely meghatározza a Kaukázus és Közép-Ázsia jövőjét. Irán, Törökország, Oroszország és az Egyesült Államok egyaránt saját stratégiai érdekeit próbálja érvényesíteni a régióban.
Bár Azerbajdzsánnak komoly gazdasági és geopolitikai előnyöket jelentene a korridor létrehozása, az iráni ellenállás és Örményország egyre szorosabb amerikai kapcsolatai jelentős akadályokat gördítenek a projekt megvalósítása elé.
Ha Irán sikeresen megerősíti befolyását Azerbajdzsánban, és Baku szorosabb kapcsolatot alakít ki Teheránnal, az Erdogan által vezetett török geopolitikai terv súlyos válságba kerülhet, és akár teljesen kudarcba is fulladhat.
Comments 1