Irak több tízmilliárd dollár értékű előzetes megállapodásokat kötött amerikai és más nyugati vállalatokkal energetikai infrastruktúrájának fejlesztéséről. A tervek egyik legfontosabb eleme a Kirkuk térségét a szíriai Bánijász kikötőjével összekötő olajvezeték helyreállítása, amely új kijáratot biztosíthatna az iraki kőolajnak a Földközi-tenger felé.
Útvonal a Földközi-tengerhez
Bagdad és Damaszkusz együttműködési megállapodást írt alá a hosszú ideje használaton kívüli iraki–szíriai vezeték újjáépítéséről. Az Egyesült Államok külügyminisztériuma szerint a beruházás műszaki és pénzügyi megvalósítását egy amerikai vezetésű nemzetközi konzorcium végezné, amelyben a Chevron is meghatározó szerepet kaphat.
A tervek szerint a helyreállított vezeték kezdeti kapacitása elérhetné a napi kétmillió hordó kőolajat. Ez jelentős részét képviselné Irak jelenlegi kitermelésének, és közvetlen összeköttetést teremtene az észak-iraki olajmezők, valamint a mediterrán exportpiacok között.
Hormuz nélkül
A projekt stratégiai jelentőségét az iráni háború és a Hormuzi-szoros hajóforgalmának súlyos zavarai adhatják. Irak kivitelének jelentős része jelenleg a Perzsa-öböl kikötőin keresztül távozik, ezért Bagdad különösen érzékeny a szoros lezárására vagy korlátozására.
Tom Barrack, az Egyesült Államok szíriai és iraki különmegbízottja szerint az új vezetékprogram célja, hogy a jövőben „mellékes kérdéssé” tegye a Hormuzi-szorost az iraki olajexport szempontjából. A szíriai útvonal emellett növelné Bánijász kikötőjének jelentőségét, és Szíriát ismét fontos regionális energetikai tranzitországgá tehetné.
Nyugati visszatérés
A Chevron további két megállapodást is kötött az iraki olajkitermelés növeléséről, egyebek mellett a Nasszírija és a West Qurna–2 mezőkkel kapcsolatban. A ConocoPhillips eközben 42 százalékos részesedést szerez a BP kirkuki projektjében, amely négy jelentős észak-iraki olajmező újjáfejlesztését célozza.
Az energetikai, egészségügyi, technológiai és infrastrukturális területeket érintő előzetes amerikai–iraki megállapodások összértéke meghaladja a 60 milliárd dollárt. A dokumentumok egyelőre jórészt nem kötelező erejűek, mégis azt mutatják, hogy Irak exportútvonalainak diverzifikálása mellett a nyugati energetikai vállalatok visszatérése is megkezdődött az országba.
