Franciaország új restitúciós törvénye elvben megkönnyítheti a jogellenesen megszerzett kulturális javak visszaadását, de Egyiptom számára a helyzet korántsem egyszerű. A francia múzeumokban őrzött egyiptomi műkincsek jelentős része olyan történelmi, jogi és politikai körülmények között került Európába, amelyek miatt minden egyes tárgy külön ügy lehet.
Macron ígéretéből törvény lett
Emmanuel Macron francia elnök még 2017-ben, a burkina fasói Ouagadougou Egyetemen arról beszélt, hogy az afrikai örökség nem maradhat az európai múzeumok foglya. A kijelentés akkor a Franciaország és Afrika közötti viszony újragondolásának ígéretét hordozta, különösen azért, mert francia közgyűjteményekben ma is hatalmas mennyiségű, gyarmati vagy félgyarmati korszakban megszerzett műtárgy található.
Több mint nyolc évvel később ez az ígéret részben jogszabályi formát öltött. A 2026. május 9-én kihirdetett francia törvény lehetővé teszi, hogy Franciaország visszaadjon olyan kulturális javakat, amelyeket jogellenesen szereztek meg: például lopással, fosztogatással, kényszer vagy erőszak hatására történt átadással. A szabályozás azokra a tárgyakra vonatkozik, amelyek 1815. november 20. és 1972. április 23. között kerültek ki származási országukból.
Könnyítés, de szigorú feltételekkel
A törvény jelentősége abban áll, hogy a visszaadáshoz immár nem feltétlenül kell minden egyes műtárgy esetében külön törvényt elfogadni. A folyamat állami kérelemre indulhat, majd közös tudományos bizottság vizsgálja meg az ügyet, ezt követően pedig a francia nemzeti restitúciós bizottság nyilvános és indokolt véleményt ad. A közgyűjteményből való kivonás végül az Államtanács rendeletével történhet.
A jogszabály ugyanakkor több korlátot is tartalmaz. Csak állam kérheti a visszaadást, a tárgynak a kérelmező mai területéről kell származnia, és bizonyítani kell, vagy legalább komoly, pontos és egybehangzó jelekkel valószínűsíteni kell, hogy jogellenesen került Franciaországba. A törvény kizárja azokat a tárgyakat is, amelyek korábbi nemzetközi megállapodás hatálya alá tartoztak, illetve azokat a régészeti leleteket, amelyek engedélyezett ásatási megosztás vagy tudományos célú csere keretében kerültek Franciaországba.
Egyiptom különösen nehéz helyzetben van
A szabályozás Egyiptom számára egyszerre jelenthet lehetőséget és csalódást. Franciaország az egyik legfontosabb európai őrzőhelye az egyiptomi műkincseknek: a Louvre-ban külön egyiptomi részleg működik, 19 teremmel és több ezer tárggyal, amelyek az ókori Egyiptomtól a kopt korszakig ívelnek.
A legismertebb darabok közé tartozik az Írnok szobra, a szakkarai Szerapeumból származó leletanyag, Ozirisz-kultuszhoz kapcsolódó szövegek és sztélék, Ptah-, Ramszesz-, Ehnaton- és Amenhotep-ábrázolások, valamint a párizsi Concorde téren álló luxori obeliszk. Különösen érzékeny ügy a denderai zodiákus, amelyet 1821-ben emeltek ki a denderai templomból, majd 1822-ben XVIII. Lajos francia király vásárolt meg.
Éppen ez mutatja a probléma lényegét. A denderai zodiákus ugyan a törvény időhatárán belül került Franciaországba, de francia értelmezés szerint Mohamed Ali pasa engedélyével távolították el Egyiptomból. Egy ilyen ügyben Kairónak nemcsak azt kellene bizonyítania, hogy a tárgy Egyiptomból származik, hanem azt is, hogy az akkori engedély politikai vagy jogi értelemben kényszer alatt, vitatható módon vagy érvénytelenül született.
A régi „jogszerűség” mögött ott a gyarmati korszak
Az egyiptomi ügyek nagy része azért bonyolult, mert sok műtárgy nem egyszerű rablásként, hanem látszólag jogszerű adományként, megosztásként, ásatási eredményként vagy vásárlásként került Franciaországba. A 19. században és a 20. század elején az ilyen gyakorlat sokszor elfogadottnak számított, különösen a külföldi régészeti missziók és az egyiptomi állam közötti megállapodások alapján.
Ez a jogi forma azonban nem választható el a korszak politikai viszonyaitól. Egyiptom formálisan nem volt francia gyarmat, de a nagyhatalmi befolyás, a régészeti koncessziók, a külföldi tudományos missziók és az elitdiplomácia együtt olyan rendszert hoztak létre, amelyben a műtárgyak tömegesen kerülhettek európai gyűjteményekbe.
Az al-Majadín által megszólaltatott Magdi Sáker egyiptomi régész ezért óvatosságra intett. Szerinte túlzott optimizmus lenne azt várni, hogy a francia törvény alapján Egyiptom tömegesen visszakaphatja műkincseit. Minden egyes tárgy esetében külön kell vizsgálni, milyen körülmények között került ki az országból, volt-e hivatalos engedély, létezett-e ásatási megosztás, és bizonyítható-e a kényszer vagy a jogellenes kisajátítás.
A legfontosabb a bizonyítás lesz
A francia törvény tehát nem automatikus visszaadási mechanizmus, hanem új tárgyalási keret. Egyiptom csak akkor járhat sikerrel, ha erős dokumentációval, levéltári bizonyítékokkal és diplomáciai nyomással tudja alátámasztani kérelmeit.
Ez különösen nehéz lehet, mert az egyiptomi szakértők szerint az ország levéltári rendszere sok esetben nem eléggé rendezett, és a dokumentumok jelentős része továbbra is papíralapon található. Márpedig az ilyen ügyekben a történeti tulajdon, az eltávolítás körülményei és az akkori jogi helyzet bizonyítása döntő jelentőségű.
A francia törvény ugyanakkor a korábbi rendszerhez képest mégis előrelépés. Eddig Franciaországban a közgyűjteményi tárgyak elidegeníthetetlenségének elve miatt rendkívül nehéz volt bármilyen restitúciót végrehajtani; gyakran külön parlamenti döntés kellett hozzá. Az új törvény ezt a rendszert rugalmasabbá teszi, még ha szigorú ellenőrzés mellett is.
Lehetőség, nem garancia
Egyiptom számára a legnagyobb esélyt valószínűleg azok a kiemelt, jól dokumentálható tárgyak jelenthetik, amelyek esetében a kiszállítás körülményei politikailag vagy morálisan különösen vitathatók. Ilyen lehet a denderai zodiákus, az Írnok szobra vagy bizonyos szakkarai leletek ügye, de ezek visszaszerzése sem lesz gyors vagy automatikus.
A folyamatban diplomáciai szempontból segítheti Kairót, hogy Háled el-Anáni, Egyiptom korábbi turisztikai és régészeti minisztere jelenleg az UNESCO élén áll. Ez azonban önmagában nem oldja meg a jogi problémákat: a francia törvény alapján továbbra is az egyiptomi államnak kell hivatalos kérelmet benyújtania, majd tárgyról tárgyra felépítenie az érvelést.
