1973. május 19-én egy Moszkvából Csitába tartó Tu–104-es néhány perccel a leszállás előtt egyszerűen eltűnt a radarokról. A szovjet légiforgalmi irányítók előbb vészjelzést kaptak, majd azt az üzenetet, hogy egy ismeretlen személy megtiltotta a gépnek a süllyedést. Két perccel később a radarjel helyén már csak egy szokatlan „felhő” jelent meg. A nemrég nyilvánosságra hozott egykori KGB-iratok részletesen bemutatják, hogyan indult el a Szovjetunió történetének egyik legsúlyosabb légi terrorcselekményét követő hajtóvadászat.
A gép a levegőben szakadt darabokra
Az SZU–109-es járat helyzetjelentése szerint a repülés egészen Csitáig eseménytelenül zajlott. 9 óra 36 perckor azonban a személyzet vészjelzést adott le, és közölte: a fedélzeti mérnök kiment az utastérbe, ahol valaki megtiltotta a leszállás megkezdését.
A gép az ismeretlen utas követelésére ismét 6600 méterre emelkedett. Két perccel később újabb vészjelzés érkezett, majd megszakadt minden kapcsolat.
A roncsokat egy katonai An–12-es személyzete találta meg. A darabok mintegy hét kilométer hosszú területen szóródtak szét, miközben az alattuk lévő erdő nem mutatta egy földnek csapódó repülőgép nyomait. A következtetés gyorsan megszületett: a Tu–104-es már a levegőben felrobbant.
Szemtanúk később arról beszéltek, hogy a gép szemük láttára három nagyobb részre szakadt.
Egy 5,5 kilogrammos robbanás
A nyomozók megállapították, hogy a detonáció nagyjából az első utastér negyedik-ötödik üléssorának térségében történt. A robbanás erejét körülbelül 5,5 kilogramm TNT-nek megfelelőre becsülték.
A fedélzeten több mint nyolcvan ember utazott, köztük gyerekek, katonák, mérnökök és államtitkokhoz hozzáférő szakemberek. Ettől kezdve gyakorlatilag az egész szovjet állambiztonsági apparátus ráállt az ügyre.
Jurij Andropov KGB-elnök vezetése alatt több lehetséges magyarázatot is vizsgáltak. Szóba került külföldi diverzió, nacionalista vagy „cionista” csoportok támadása, Kína szerepe, repülőgép-eltérítési kísérlet, pszichiátriai beteg utas, valamint egyszerű műszaki meghibásodás is.
A hidegháborús Szovjetunió gyanakvása jól látszik a listán: gyakorlatilag minden elképzelhető politikai és titkosszolgálati szálat ellenőriztek.
Ezer KGB-s kezdett nyomozni
A következő órákban és napokban több mint ezer állambiztonsági alkalmazottat mozgósítottak. Ellenőrizték a gép minden utasát, azokat is, akik korábbi megállóknál leszálltak, sőt még azokat is, akik lekésték a tragikus járatot.
Az utasok között találtak egy volt vlaszovista katonát, egy katonai rejtjelezőt, titkos hadiüzemben dolgozó mérnököt, magas rangú tiszteket és GRU-különleges egységeknél szolgált leszerelő katonákat.
Akadt egy fiatal nő is, aki lekéste a gépet, majd azt mondta: barátja előzőleg figyelmeztette, hogy „a repülőgép szét fog esni”. A kijelentés természetesen azonnal felkeltette a KGB érdeklődését. A nyomozásból azonban kiderült, hogy egyszerű fekete humorú megjegyzésről volt szó, az egyetemista pedig azért maradt le társaival a gépről, mert a köztes leszállás során italoztak és nem hallották a beszállítási felhívást.
Így úszták meg véletlenül a katasztrófát.
Egy rendőr még lőni tudott
A roncsok között egy 21 éves, a gépet kísérő rendőr, Vlagyimir Jezsjikov pisztolyát is megtalálták. A fegyverből közvetlenül a robbanás előtt lövést adtak le.
A kriminalisztikai vizsgálatok alapján a nyomozók arra jutottak, hogy Jezsjikov rálőhetett a gépeltérítőre, és a találat után következett be a detonáció. Egy további lövés valószínűleg már magának a robbanásnak a hatására sült el.
A tragédia egyik legfontosabb nyoma azonban egy holttest volt.
Egyetlen embernek nem voltak iratai
A törvényszéki orvosoknak szinte minden áldozat személyazonosságát sikerült megállapítaniuk. Egy férfinál azonban semmilyen iratot nem találtak, és testének sérüléseiből arra következtettek, hogy közvetlenül a mellkasánál volt a robbanás centruma.
Miközben a KGB sorra zárta ki a többi utast, ez az ismeretlen férfi egyre fontosabbá vált.
Mindössze két nap alatt a 72 utas közül 71-ről lényegében sikerült megállapítani, hogy nem állhatott a gépeltérítés mögött. Maradt egyetlen ember – az, akinek még a nevét sem tudták.
A most nyilvánosságra került dokumentumok éppen ezért nemcsak egy repülőkatasztrófa történetét mutatják meg, hanem egy különös hidegháborús nyomozásét is: hogyan próbált a KGB egy hét kilométeren szétszóródott repülőgép roncsai és több tucat halott közül megtalálni egy ismeretlen férfit, aki valószínűleg magával vitte a választ arra, mi történt az SU–109 fedélzetén.
