A Nature-ben megjelent új tanulmány szerint 432 ősi földművet azonosítottak Amazónia délnyugati részén, amelyek közül 396 korábban ismeretlen volt. Az eredmények arra utalnak, hogy az emberek egykor az esőerdő olyan, nagy folyóktól távoli területeit is sűrűn benépesítették, amelyeket korábban jórészt lakatlannak véltek.
A lombok alatt rejtőztek
A Martti Pärssinen, a Helsinki Egyetem kutatója vezette nemzetközi kutatócsoport 2024-ben Acre és Amazonas brazil államokban végzett légi lidar-felméréseket. Összesen 4497 négyzetkilométernyi területet vizsgáltak át több mint 4400 kilométernyi repülési útvonal mentén.
A lidar lézerimpulzusok segítségével képes feltérképezni a lombkorona alatti felszínt, így olyan árkokat, töltéseket és más mesterséges terepformákat is kimutat, amelyek hagyományos légi vagy műholdfelvételeken láthatatlanok. A különbség látványos volt: azonos területeken a lidar mintegy ötször annyi földművet mutatott ki, mint a korábbi műholdas vizsgálatok.
Akár harmincezer építmény lehet
A kutatók az új lidaradatokat a korábbi műholdas és régészeti felmérésekkel együtt elemezve arra jutottak, hogy az általuk Aquirynak nevezett kulturális térség mintegy 183 ezer négyzetkilométert foglalhatott el – csaknem háromszor akkora területet, mint korábban gondolták.
A számítások szerint a térségben mintegy 24–30 ezer földmű lehetett, ezek körülbelül kétharmada tartozhatott az Aquiry korszakához. Ez azért különösen figyelemre méltó, mert a korábbi modellek még egész Amazóniára is hasonló nagyságrendű maximális értékkel számoltak.
Milliók élhettek az erdőben
A szerzők kísérletet tettek az egykori népesség megbecslésére is. A radiokarbonos datálás alapján az Aquiry időszámításunk szerint 100 és 300 között élhette virágkorát, amikor a földművek 25–60 százalékát egyszerre használhatták.
A létesítmények építéséhez és fenntartásához szükséges munkaerő, a későbbi települések mérete és a néprajzi párhuzamok alapján a kutatók úgy számolnak, hogy 1,25–3 millió ember élhetett ebben a térségben. A központi, nagyjából 85 ezer négyzetkilométeres területen a népsűrűség akár 13,6–32,6 fő is lehetett négyzetkilométerenként.
Ez nem feltétlenül jelentett a mai értelemben vett összefüggő városokat. A szerzők inkább „erdei urbanizmusról” vagy alacsony sűrűségű urbanizmusról beszélnek: különböző társadalmi és nyelvi csoportok közösségeiről, amelyeket utak, szertartási központok, földművek és közösen használt tájak kötöttek össze.
Monumentális geometrikus építmények
A legjellegzetesebb objektumok a geoglifák: a földbe vájt, szabályos geometrikus árokrendszerek. Körök, négyszögek és összetettebb sokszögű alakzatok egyaránt előfordulnak, gyakran utakkal összekötve.
Az építmények mérete általában 0,35 és 14 hektár között változik, a legnagyobb ismert geoglifa azonban csaknem 50 hektáros. Egyes árkok 9–13 méter szélesek, mélységük pedig elérheti az öt métert. A Nature szerint ilyen monumentális létesítmények felépítéséhez jelentős munkaerőre, munkamegosztásra, valamint matematikai és geometriai ismeretekre volt szükség.
A geoglifák építése nagyjából Kr. e. 600 és Kr. u. 850 között zajlott. A legtöbb ilyen helyszín nem állandó lakó- vagy védelmi funkciót tölthetett be, hanem közösségi, szertartási és politikai központként szolgálhatott, ahol időszakosan nagyobb csoportok gyűltek össze.
Nem érintetlen őserdő volt
Az eredmények az Amazonas történetéről alkotott képet is tovább árnyalják. A kutatók szerint az Aquiry közösségei aktívan alakították a földet, a vízkészleteket és az úgynevezett erdei kerteket. A lelőhelyeken kukorica és tök termesztésének nyomait találták, és valószínűleg maniókát, édesburgonyát, csilipaprikát, babot és földimogyorót is termesztettek.
Az ásatásokból paradió és több pálmafaj maradványai is előkerültek. Különösen érdekes, hogy a paradiófa mai nyugati elterjedésének határa nagyjából egybeesik az Aquiry geometrikus földműveinek nyugati határával. Ez is erősíti azt a képet, hogy a ma természetesnek látszó erdőszerkezet részben több ezer év emberi tájhasználatának öröksége.
A tanulmány szerint ez nem pusztán régészeti érdekesség. Az ősi emberi tevékenység nyomai ma is megfigyelhetők a talajban, az erdő összetételében és biodiverzitásában, ezért a szerzők szerint ezt a jövőben az amazóniai ökoszisztémák vizsgálatánál, a fenntartható földhasználat tervezésénél, sőt egyes klímamodellekben is figyelembe kell venni.
